Pál levele a rómaiakhoz
capítulo 8
verso 1
Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak,
verso 2
mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.
verso 3
Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben,
verso 4
hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.
verso 5
Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, a Lélek szerintiek pedig a Lélek dolgaira.
verso 6
Mert a test szerinti gondolkozás halál, a Lélek szerinti gondolkozás pedig élet és békesség.
verso 7
Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti.
verso 8
A test szerintiek pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
verso 9
Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
verso 10
Ha pedig Krisztus van bennetek, a test ugyan halott a bűn miatt, a lélek azonban él a megigazulás által.
verso 11
Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.
verso 12
Ezért, testvéreim, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk.
verso 13
Mert ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélek által megöldöklitek, éltek.
verso 14
Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
verso 15
Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá, Atya!
verso 16
Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
verso 17
Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.
verso 18
Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk.
verso 19
Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.
verso 20
Mert a teremtett világ a hiábavalóság alá van vetve, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette abban a reményben,
verso 21
hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára.
verso 22
Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig.
verso 23
De nemcsak ez a világ, hanem mi is, a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúvá fogadtatást, testünk megváltását.
verso 24
Mert ebben a reménységben tartattunk meg, de a látható reménység már nem reménység, mert amit lát az ember, miért remélné is azt?
verso 25
Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk.
verso 26
Ugyanakkor a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
verso 27
Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
verso 28
Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.
verso 29
Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között.
verso 30
Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
verso 31
Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
verso 32
Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?
verso 33
Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít.
verso 34
Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk.
verso 35
Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?
verso 36
Mert meg van írva: Teérted gyilkoltatunk mindennap, vágójuhoknak tekintenek bennünket.
verso 37
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.
verso 38
Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok,
verso 39
sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.
Libros
