Pál levele a rómaiakhoz

capítulo 11

Capítulos:

Kérdezem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Semmiképpen! Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből.

verso 2

Nem vetette el Isten az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor panaszt tesz Istennél Izráel ellen:

verso 3

„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek”?

verso 4

De mit mond neki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.

verso 5

Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.

verso 6

Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.

verso 7

Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem nyerte meg, a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek,

verso 8

amint meg van írva: Isten a kábultság lelkét adta nekik, szemet, hogy ne lássanak, fület, hogy ne halljanak, mind e mai napig.

verso 9

Dávid is ezt mondja: Legyen az asztaluk csapdává, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.

verso 10

Sötétüljön meg szemük, hogy ne lássanak, és hátukat mindenkorra görnyeszd meg.

verso 11

Kérdezem tehát: Nem azért botlottak-e meg, hogy elessenek? Semmiképpen! Hanem az ő elesésük által lett az üdvösség a pogányoké, hogy féltékenykedjenek.

verso 12

Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, és veszteségük a pogányok gazdagságává, mennyivel inkább azzá lesz teljességre jutásuk!

verso 13

Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: Amennyiben tehát én a pogányok apostola vagyok, dicsőítem a szolgálatomat,

verso 14

hátha ezzel féltékennyé tehetném véreimet, és megmenthetnék közülük némelyeket.

verso 15

Mert ha elvettetésük a világ megbékélését jelenti, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból?

verso 16

Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

verso 17

Ha pedig némely ág kitört, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa életnedvet adó gyökerének,

verso 18

ne kérkedjél az ágak ellenében; ha pedig kérkednél: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

verso 19

Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.

verso 20

Úgy van, azok hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állsz. Ne fuvalkodjál fel, hanem félj,

verso 21

mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, majd téged sem fog kímélni.

verso 22

Vedd észre tehát az Isten jóságát és keménységét: keménységét azok iránt, akik elestek, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz a jóságában, különben téged is kivágnak.

verso 23

Azok pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak, mert Isten képes ismét beoltani őket.

verso 24

Mert ha te a természet szerint való vad olajfából kivágattál, és a természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba!

verso 25

Mert nem akarom, testvéreim, hogy magatokat bölcsnek tartva ne tudjátok meg ezt a titkot, hogy Izráel megkeményedése csak részleges, ameddig a pogányok teljes számban be nem jutnak.

verso 26

És így az egész Izráel üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságot,

verso 27

és ez lesz velük az én szövetségem, amikor eltörlöm a bűneiket.

verso 28

Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek tiértetek, de a kiválasztásra nézve szeretettek az ősatyákért.

verso 29

Mert Isten ajándékai és az ő elhívása visszavonhatatlanok.

verso 30

Mert ahogyan ti egykor engedetlenek voltatok Istennel szemben, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük következtében,

verso 31

úgy ők is most engedetlenné lettek, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmasságot nyerjenek.