Pál levele a rómaiakhoz

11. fejezet

Fejezetek:

Kérdezem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Semmiképpen! Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből.

2. vers

Nem vetette el Isten az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor panaszt tesz Istennél Izráel ellen:

3. vers

„Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek”?

4. vers

De mit mond neki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.

5. vers

Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.

6. vers

Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.

7. vers

Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem nyerte meg, a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek,

8. vers

amint meg van írva: Isten a kábultság lelkét adta nekik, szemet, hogy ne lássanak, fület, hogy ne halljanak, mind e mai napig.

9. vers

Dávid is ezt mondja: Legyen az asztaluk csapdává, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.

10. vers

Sötétüljön meg szemük, hogy ne lássanak, és hátukat mindenkorra görnyeszd meg.

11. vers

Kérdezem tehát: Nem azért botlottak-e meg, hogy elessenek? Semmiképpen! Hanem az ő elesésük által lett az üdvösség a pogányoké, hogy féltékenykedjenek.

12. vers

Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, és veszteségük a pogányok gazdagságává, mennyivel inkább azzá lesz teljességre jutásuk!

13. vers

Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: Amennyiben tehát én a pogányok apostola vagyok, dicsőítem a szolgálatomat,

14. vers

hátha ezzel féltékennyé tehetném véreimet, és megmenthetnék közülük némelyeket.

15. vers

Mert ha elvettetésük a világ megbékélését jelenti, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból?

16. vers

Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

17. vers

Ha pedig némely ág kitört, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa életnedvet adó gyökerének,

18. vers

ne kérkedjél az ágak ellenében; ha pedig kérkednél: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

19. vers

Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.

20. vers

Úgy van, azok hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állsz. Ne fuvalkodjál fel, hanem félj,

21. vers

mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, majd téged sem fog kímélni.

22. vers

Vedd észre tehát az Isten jóságát és keménységét: keménységét azok iránt, akik elestek, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz a jóságában, különben téged is kivágnak.

23. vers

Azok pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak, mert Isten képes ismét beoltani őket.

24. vers

Mert ha te a természet szerint való vad olajfából kivágattál, és a természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba!

25. vers

Mert nem akarom, testvéreim, hogy magatokat bölcsnek tartva ne tudjátok meg ezt a titkot, hogy Izráel megkeményedése csak részleges, ameddig a pogányok teljes számban be nem jutnak.

26. vers

És így az egész Izráel üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságot,

27. vers

és ez lesz velük az én szövetségem, amikor eltörlöm a bűneiket.

28. vers

Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek tiértetek, de a kiválasztásra nézve szeretettek az ősatyákért.

29. vers

Mert Isten ajándékai és az ő elhívása visszavonhatatlanok.

30. vers

Mert ahogyan ti egykor engedetlenek voltatok Istennel szemben, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük következtében,

31. vers

úgy ők is most engedetlenné lettek, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmasságot nyerjenek.