Pál levele a rómaiakhoz
2. fejezet
1. vers
Azért nincs mentség számodra, ó, ember, bárki légy, aki ítélkezel, mert amiben a másikat megítéled, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed te is, aki ítélkezel.
2. vers
Tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek.
3. vers
Vagy azt gondolod, ó, ember, aki elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, holott magad is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd Isten ítéletét?
4. vers
Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem érted, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?
5. vers
De te konokságod és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvaló lesz,
6. vers
aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:
7. vers
azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök életet ad,
8. vers
de a viszálykodóknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a hamisságnak engednek, bosszúállással és haraggal.
9. vers
Nyomorúságban és gyötrelemben lesz része minden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először, de görögnek is;
10. vers
ámde dicsőség, tisztesség és békesség illet minden jót cselekvőt, zsidót először, de görögöt is,
11. vers
mert Isten nem személyválogató.
12. vers
Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el.
13. vers
Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megtartják.
14. vers
Mert amikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük,
15. vers
jelezve, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe; lelkiismeretük és egymást kölcsönösen vádoló vagy mentegető gondolataik is erről tanúskodnak majd
16. vers
azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.
17. vers
De te zsidónak neveztetsz, a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel,
18. vers
és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert a törvényből megtanultad.
19. vers
Meg vagy győződve arról, hogy te a vakok vezetője, a sötétben járók világossága,
20. vers
a balgatagok nevelője és a kiskorúak tanítója vagy, mert tied a törvényben testet öltött ismeret és igazság.
21. vers
Ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-e?
22. vers
Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodsz-e? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy-e?
23. vers
Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével Istent gyalázod-e?
24. vers
Úgy, amint meg van írva: Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között.
25. vers
Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt megszeged, körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
26. vers
Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény parancsolatait, körülmetéletlenségét nemde körülmetélkedésül számítják be neki?
27. vers
És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki az Írás és a körülmetélkedés ellenére törvényszegő vagy.
28. vers
Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik,
29. vers
hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és szívének a Lélek által történő, nem betű szerinti körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.
Könyvek
