Pál levele a rómaiakhoz
9. fejezet
1. vers
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által,
2. vers
hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen való az én szívem fájdalma.
3. vers
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakítva Krisztustól az én atyámfiaiért, test szerinti rokonaimért,
4. vers
akik izraeliták, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,
5. vers
akiké az atyák, és akik közül való test szerint Krisztus is, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.
6. vers
De az nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsult volna! Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izráeltől valók,
7. vers
s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő magvából valók, hanem az Izsákét nevezik majd utódodnak.
8. vers
Azaz nem a test szerinti gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.
9. vers
Mert az ígéret szava ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10. vers
De nemcsak ő, hanem Rebeka is, aki egytől, Izsáktól, a mi atyánktól fogant fiakat.
11. vers
Mert amikor még meg sem születtek, és semmi jót vagy rosszat nem tettek, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – nem a cselekedetek szerint, hanem az elhívó akarata szerint –,
12. vers
megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbnek.
13. vers
Amint az meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14. vers
Mit mondunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmiképpen!
15. vers
Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.
16. vers
Azért tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
17. vers
Mert azt mondja az Írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.
18. vers
Azért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
19. vers
Mondhatnád azért nekem: Akkor miért hibáztat engem? Hiszen ki állhat ellene az ő akaratának?
20. vers
De hát ki vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? Vajon mondja-e a készítmény a készítőjének: Miért formáltál engem ilyenre?
21. vers
Avagy nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanabból a gyuradékból az egyik edényt díszesre, a másikat pedig közönségesre készítse?
22. vers
Isten pedig, amikor meg akarta mutatni az ő haragját, és meg akarta ismertetni az ő hatalmát, nagy béketűréssel elszenvedte a harag edényeit, amelyek veszedelemre készültek,
23. vers
azért, hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített.
24. vers
Ilyeneknek hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25. vers
amint Hóseásnál is mondja: Azt, amelyik „nem népem”, népemnek hívom, és a „nem szeretettet” szeretettnek.
26. vers
És lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták nekik: „Ti nem vagytok az én népem”, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni.
27. vers
Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül.
28. vers
Mert az Úr gyorsan valóra váltja és beteljesíti szavát a földön.
29. vers
Ahogyan Ézsaiás előre megmondta: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lettünk volna hasonlók.
30. vers
Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, elnyerték az igazságot, mégpedig a hitből való igazságot;
31. vers
Izráel viszont, amely törekedett az igazság törvényére, nem jutott el erre a törvény alapján.
32. vers
Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem cselekedetek útján akarták elérni, és beleütköztek a megütközés kövébe,
33. vers
amint meg van írva: Íme, megütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.
Könyvek
