chapter 9
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által,
hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen való az én szívem fájdalma.
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakítva Krisztustól az én atyámfiaiért, test szerinti rokonaimért,
akik izraeliták, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,
akiké az atyák, és akik közül való test szerint Krisztus is, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.
De az nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsult volna! Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izráeltől valók,
s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő magvából valók, hanem az Izsákét nevezik majd utódodnak.
Azaz nem a test szerinti gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.
Mert az ígéret szava ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
De nemcsak ő, hanem Rebeka is, aki egytől, Izsáktól, a mi atyánktól fogant fiakat.
Mert amikor még meg sem születtek, és semmi jót vagy rosszat nem tettek, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – nem a cselekedetek szerint, hanem az elhívó akarata szerint –,
megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbnek.
Amint az meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
Mit mondunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmiképpen!
Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.
Azért tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
Mert azt mondja az Írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.
Azért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
Mondhatnád azért nekem: Akkor miért hibáztat engem? Hiszen ki állhat ellene az ő akaratának?
De hát ki vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? Vajon mondja-e a készítmény a készítőjének: Miért formáltál engem ilyenre?
Avagy nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanabból a gyuradékból az egyik edényt díszesre, a másikat pedig közönségesre készítse?
Isten pedig, amikor meg akarta mutatni az ő haragját, és meg akarta ismertetni az ő hatalmát, nagy béketűréssel elszenvedte a harag edényeit, amelyek veszedelemre készültek,
azért, hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített.
Ilyeneknek hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
amint Hóseásnál is mondja: Azt, amelyik „nem népem”, népemnek hívom, és a „nem szeretettet” szeretettnek.
És lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták nekik: „Ti nem vagytok az én népem”, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni.
Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül.
Mert az Úr gyorsan valóra váltja és beteljesíti szavát a földön.
Ahogyan Ézsaiás előre megmondta: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lettünk volna hasonlók.
Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, elnyerték az igazságot, mégpedig a hitből való igazságot;
Izráel viszont, amely törekedett az igazság törvényére, nem jutott el erre a törvény alapján.
Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem cselekedetek útján akarták elérni, és beleütköztek a megütközés kövébe,
amint meg van írva: Íme, megütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.