Pál levele a rómaiakhoz

chapter 4


Chapters:


verse #1

Mit mondunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi atyánk, test szerint?


verse #2

Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt.


verse #3

De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki.


verse #4

Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint.


verse #5

Aki azonban nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak a hitét számítják be igazságul.


verse #6

Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.


verse #7

Boldogok, akiknek megbocsáttattak hamisságaik, és akiknek elfedeztettek bűneik.


verse #8

Boldog ember az, akinek az Úr a bűnt nem számítja be.


verse #9

Ez a boldogság csak a körülmetélté vagy a körülmetéletlené is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.


verse #10

Milyen állapotában számíttatott be? Körülmetéltségében vagy körülmetéletlenségében? Nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.


verse #11

És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság,


verse #12

és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánk, Ábrahám körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait.


verse #13

Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak és utódainak, hogy e világ örököse lesz, hanem a hit igazsága által.


verse #14

Mert ha a törvényből valók az örökösök, akkor semmivé lett a hit, és haszontalanná vált az ígéret,


verse #15

mivel a törvény haragot nemz, ahol pedig nincs törvény, ott törvényszegés sincs.


verse #16

Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, hogy bizonyos legyen az ígéret valamennyi utódnak, nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is. Ő mindnyájunknak atyja Isten előtt


verse #17

– amint meg van írva, hogy „sok nép atyjává tettelek téged” –, akiben hitt, hogy a holtakat megeleveníti, és azokat, akik nincsenek, előszólítja mint meglevőket.


verse #18

Ő pedig a reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Így lesz a te magod.


verse #19

És nem gyengült meg hitében, amikor százesztendős lévén saját, már elhalt testére és Sárának elhalt méhére gondolt.


verse #20

Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, hanem megerősödött a hitben, dicsőséget adva Istennek,


verse #21

és teljesen bizonyos volt abban, hogy amit ő ígért, azt meg is tudja tenni.


verse #22

És ezt Isten igazságul számította be neki.


verse #23

De nem egyedül őérte íratott meg, hogy beszámította neki igazságul,


verse #24

hanem értünk is, akiknek majd beszámítja azt, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat,


verse #25

aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

Chapters:


Books