Királyok második könyve

chapter 19


Chapters:


verse #1

Amikor Ezékiás király hallotta ezeket, megszaggatta ruháit, zsákruhát öltött, és bement az Úr házába.


verse #2

Azután elküldte Eljákimot, a királyi palota gondnokát, Sebnát, az íródeákot és a papoknak véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.


verse #3

Ezek így szóltak neki: Ezt mondja Ezékiás: Ez a nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak a napja. Mint mikor eljő a szülés ideje, de nincs erő a magzat megszülésére.


verse #4

Talán meghallja az Úr, a te Istened Rabsaké minden beszédét, akit elküldött az ő ura, Asszíria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és ká­rom­ló beszédekkel, amelyeket az Úr, a te Istened meghallott. Könyörögj hát azokért, akik még megmaradtak!


verse #5

Elmentek tehát Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz.


verse #6

Ézsaiás így szólt hozzájuk: Mondjátok meg uratoknak, hogy így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái szidalmaztak engem.


verse #7

Íme, olyan lelket adok belé, hogy egy hírt hall, és visszatér országába, ott pedig fegyverrel vágatom le őt a saját földjén.


verse #8

És amikor Rabsaké visszatért, Asszíria királyát már Libná ellen harcolva találta, mert megtudta, hogy elvonult Lákisból.


verse #9

Azt hallotta ugyanis Tirháká, az etióp király felől: Íme, elindult, hogy hadakozzék ellened. Erre visszafordult, és követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel:


verse #10

Ezt mondjátok Ezékiásnak, Júda királyának: „Meg ne csaljon téged Istened, akiben bízol, azt gondolván, hogy Jeruzsálem nem adatik Asszíria királyának kezébe!


verse #11

Íme, hallottad, mit cselekedtek Asszíria királyai minden országgal, hogyan pusztították el azokat; és te talán megszabadulhatnál?


verse #12

Vajon megszabadították-e a népek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak?


verse #13

Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivvá?”


verse #14

Miután Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, fölment az Úr házába, és kiterítette azt az Úr előtt.


verse #15

Majd Ezékiás így imádkozott az Úr előtt: Uram, Izráel Istene, aki a kerúbok között laksz, te vagy egyedül e föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.


verse #16

Fordítsd felém, Uram, füledet, és hallgass meg! Nyisd föl, Uram, szemedet, lásd meg és halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy szidalommal illesse az élő Istent!


verse #17

Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították a pogányokat és országaikat.


verse #18

Isteneiket tűzbe vetették, de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai: fa és kő, azért pusztíthatták el azokat.


verse #19

Most azonban, Urunk, Istenünk, kérlek, szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy fölismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten!


verse #20

Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Meghallottam könyörgésedet, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál.


verse #21

Ezt mondta róla az Úr:

„Megvet és kigúnyol téged

Sion szűz leánya,

fejét csóválja mögötted

Jeruzsálem leánya.


verse #22

Kit szidalmaztál és kit gyaláztál?

És ki ellen emelted föl szavadat,

vagy ki ellen emelted föl szemedet a magasságba?

Izráel Szentje ellen!


verse #23

Követeid által

így gúnyoltad az Urat:

Szekereim sokaságával

fölhágok a hegyek csúcsára,

a Libánon legtávolabbi részeire,

és kivágom szálas cédrusait,

ékes ciprusfáit,

és eljutok legmagasabb hegyi lakóhelyére,

legsűrűbb szálerdejébe is.


verse #24

Kutat ástam,

és mások vizét ittam,

és kiszárítom lépteimmel

Egyiptom folyójának minden ágát.


verse #25

Tán nem hallottad?

Régen megcsináltam,

ősidők óta elterveztem ezt!

Most csak véghez vittem,

hogy puszta kőhalmokká

dőljenek össze az erős városok.


verse #26

Hogy lakóinak ereje megfogyatkozzon,

megromoljon; megszégyenüljenek,

és olyanok legyenek, mint a mező füve,

a fiatal paréj,

a háztető füve

és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.


verse #27

Ismerem ülésedet,

járásodat-kelésedet

és ellenem való tombolásodat.


verse #28

Ellenem való tombolásodért

és elbizakodásodért, amely felhatott a fülembe,

karikámat az orrodba

és zablámat a szádba vetem,

és visszaviszlek azon az úton,

amelyen ide jöttél.


verse #29

Teneked pedig, Ezékiás, ez legyen jelül: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón magától kihajt, a második évben, ami annak magvaiból kihajt, de a harmadik évben már vettek és arattok, szőlőt ültettek, és annak gyümölcsét eszitek.


verse #30

És aki megmenekült és megszabadult Júda házából, az gyökeret ver lenn, és gyümölcsöt terem fenn.


verse #31

Mert Jeruzsálemből származik a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megszabadulnak. A Seregek Urának buzgó szeretete cselekszi ezt!


verse #32

Azért azt mondja az Úr Asszíria királya felől: Nem jön be ebbe a városba, és nyilat sem lő bele, és felvértezett emberek sem ostromolják azt, sáncot sem ás mellette.


verse #33

Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jön be, azt mondja az Úr.


verse #34

Megoltalmazom e várost, hogy megtartsam, érettem és Dávidért, az én szolgámért.”


verse #35

Még azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az asszírok táborából száznyolcvanötezret, és mikor korán reggel fölkeltek, íme, mindenütt holttestek hevertek.


verse #36

Ekkor Szanhérib, Asszíria királya elindult, visszatért Ninivébe, és ott maradt.


verse #37

Egyszer aztán, mikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Ararát földjére. Utána fia, Észarhaddón lett a király.

Chapters:


Books