Királyok második könyve

chapter 3


Chapters:


verse #1

Jórám pedig, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának tizennyolcadik évében lett Izráel királya Samáriában, és tizenkét évig uralkodott.


verse #2

És gonoszul cselekedett az Úr szemében, bár nem annyira, mint apja és anyja. Mert lerontotta a Baal oszlopát, amelyet apja készíttetett.


verse #3

De mégis követte Jeroboámnak, Nebát fiának bűneit, aki vétekbe vitte Izráelt, és nem tágított attól.


verse #4

Mésának, Móáb királyának nagyon sok juha volt, és Izráel királyának adóként százezer bárány és százezer kos gyapját fizette.


verse #5

De amikor Aháb meghalt, Móáb királya elpártolt Izráel királyától.


verse #6

Kivonult tehát Jórám király azon a napon Samáriából, és megszámlálta egész Izráelt.


verse #7

Utána elment, és követeket küldött Jósáfáthoz, Júda királyához, ezt üzenve neki: Móáb királya elpártolt tőlem. Eljössz-e velem harcolni Móáb ellen? Erre ő így felelt: Elmegyek én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovaim éppúgy, mint a te lovaid.


verse #8

Majd megkérdezte: Melyik úton menjünk föl? Ő így felelt: Az Edóm pusztájának útján.


verse #9

És elment Izráel királya, Júda királya és Edóm királya. Mikor már hét napja bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velük levő állatoknak.


verse #10

Akkor ezt mondta Izráel királya: Jaj, jaj. Azért hívta össze az Úr ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket!


verse #11

De Jósáfát így szólt: Nincs-e itt az Úr prófétái közül egy, hogy tanácsot kérhetnénk általa az Úrtól? És így felelt Izráel királyának egyik szolgája: Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki Illés kezére szokta tölteni a vizet.


verse #12

Erre Jósáfát azt mondta: Nála van az Úr beszéde. Elment tehát hozzá Izráel királya és Jósáfát meg Edóm királya.


verse #13

Elizeus azonban azt mondta Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj apád meg anyád prófétáihoz! És mondta neki Izráel királya: Ne utasíts el, mert az Úr gyűjtötte össze ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket!


verse #14

Erre Elizeus így felelt: Él a Seregek Ura, aki előtt állok, hogy ha nem nézném Jósáfátnak, Júda királyának személyét, rád sem tekintenék, meg sem látnálak.


verse #15

De most hozzatok ide egy lantost. És mikor a lantos játszani kezdett, az Úr keze megérintette a prófétát,


verse #16

és így szólt: Ezt mondja az Úr: Csináljatok sok gödröt e patak medrében.


verse #17

Mert azt mondja az Úr: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, és e patak mégis megtelik vízzel, hogy igyatok mind ti, mind a nyájatok és az állataitok is.


verse #18

De ez még csekélység az Úr előtt, még Móábot is a kezetekbe adja,


verse #19

és bevesztek minden kulcsos várost és minden szép várost. Kivagdaltok minden jó fát, és betömtök minden forrást, és minden jó szántóföldet teleszórtok kövekkel.


verse #20

Reggel az történt, hogy amikor áldozatot szoktak bemutatni, íme, víz áradt Edóm felől, és megtelt a környék vízzel.


verse #21

Mikor pedig meghallotta az egész Móáb, hogy feljöttek a királyok őellenük harcolni, összegyűltek mindnyájan, akik fegyvert foghattak, és megálltak tartományuk határán.


verse #22

És mikor reggel fölkeltek, és a nap feljött a víz fölött, a móábiak úgy látták, mintha velük szemben vöröslene az a víz, mint a vér.


verse #23

Akkor ezt mondták: Vér ez! Bizonyára megvívtak egymással a királyok, és megölték egymást. Prédára most, Móáb!


verse #24

De mikor odaértek Izráel táborához, fölkeltek az izráeliek, és megverték a móábiakat, és azok megfutamodtak előlük. Betörtek hozzájuk, és leverték Móábot.*


verse #25

Lerontották városaikat, a jó szántóföldjeikre követ hánytak, míg beborították azt a kövek, és minden forrást betömtek, és minden jó fát kivágtak, úgyhogy csak Kír-Hareset kőfalait hagyták meg. De azt is körülvették a parittyások és lerontották.


verse #26

Amikor látta Móáb királya, hogy legyőzik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverforgató férfit, hogy keresztültörjenek Edóm királyához, de nem tudtak.


verse #27

Akkor vette elsőszülött fiát, aki úgy volt, hogy majd helyette uralkodik, és égőáldozatul feláldozta a kőfalon. Ezen Izráel népe oly igen felháborodott,* hogy elmentek onnan, és visszatértek hazájukba.

Chapters:


Books