Királyok második könyve

chapter 18


Chapters:


verse #1

Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak, Júda királyának fia.


verse #2

Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya.


verse #3

Az Úr szemében kedves dolgot cselekedett, ahogy atyja, Dávid cselekedett.


verse #4

Ő rontotta le a magaslatokat, törte össze az oszlopokat, és vágta ki az Asérát, és törte darabokra az érckígyót is, amelyet Mózes csinált. Mert mindeddig Izráel fiai tömjéneztek annak, és Nehustánnak nevezték.


verse #5

Csak az Úrban, Izráel Istené­ben bízott, és őutána nem volt hozzá hasonló Júda összes királya között, sem azok között, akik őelőtte voltak.


verse #6

Mert az Úrhoz ragaszkodott, nem hajolt el tőle, és megőrizte parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt.


verse #7

Vele volt az Úr mindenütt, és ahova csak ment, eredményes volt. Elszakadt Asszíria királyától, és nem szolgált neki.


verse #8

Leverte a filiszteusokat is, egész Gázát és határát az őrtornyoktól a kerített városokig.


verse #9

Ezékiás király negyedik évében, amely Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának hetedik esztendeje, feljött Salmaneszer, Asszíria királya Samária ellen, és ostrom alá vette.


verse #10

Három esztendő múlva, Ezékiás hatodik esztendejében el is foglalta. Ez Hóséának, Izráel királyának kilencedik éve volt. Ekkor vették be Samáriát.


verse #11

Asszíria királya elhurcolta Izráelt Asszíriába, és letelepítette Halahban, Hábórnál, a Gózán-folyó mellé és a médek városaiban.


verse #12

Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, hanem megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt: nem hallgattak azokra, és nem is teljesítették.


verse #13

Ezékiás király tizennegyedik esztendejében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júdának minden bekerített városa ellen, és elfoglalta azokat.


verse #14

Akkor ezt az üzenetet küldte Ezékiás, Júda királya Asszíria királyához Lákisba: Vétkeztem, vonulj vissza innen! Amit rám rósz, elviselem! Asszíria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat vetett ki.


verse #15

És Ezékiás odaadott minden ezüstöt, amely az Úr házában és a királyi palota kincsei között található volt.


verse #16

Ugyanebben az időben szedette le az aranyat Ezékiás az Úr templomának ajtajairól és az ajtófélfákról,* amelyeket maga Ezékiás, Júda királya boríttatott be, és odaadta azokat Asszíria királyának.


verse #17

De Asszíria királya mégis odaküldte Tartánt, Rabszáriszt és Rabsakét Lákisból Ezékiás király ellen igen nagy haddal Jeruzsálembe. Fölvonultak, és megérkeztek Jeruzsálem alá. Miután feljöttek és odaértek, megálltak a Felső-tó zsilipjénél, amely a ruhafestő útja mellett van.


verse #18

Akkor kihívatták a királyt. És kiment hozzájuk Eljákim, Hilkijjáhú fia, aki a királyi palota gondnoka volt, Sebná, az íródeák és Jóáh, Ászáf fia, az emlékíró.


verse #19

Rabsaké azt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt üzeni a király, Asszíria nagy királya: „Miben bizakodtál?


verse #20

Amit mondtál, csak üres beszéd, hogy tanács és erő elegendő a hadakozáshoz! Vajon kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem?


verse #21

Tán csak nem ebben a törött nádszálban, Egyiptomban bizakodsz? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a kezébe, és átlyukasztja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindenkihez, aki benne bízik!


verse #22

Vagy azt akarjátok nekem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk? Hát nem ő-e az, akinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás? Mind Júdának, mind Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: ez előtt az oltár előtt imádkozzatok itt, Jeruzsálemben!


verse #23

Nosza, fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Kétezer lovat adok neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast!


verse #24

Hogy verhetnél vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatnál Egyiptom harci szekereiben és lovasaiban?!


verse #25

Vajon az Úr tudta nélkül jöttem-e föl e hely ellen, hogy azt elveszítsem? Az Úr mondta nekem: Menj föl e föld ellen, és pusztítsd el!”


verse #26

Erre Eljákim, Hilkijjáhú fia, Sebná és Jóáh ezt mondta Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal arám nyelven, hiszen megértjük. Ne beszélj velünk héberül e nép füle hallatára, amely a kőfalon van!


verse #27

Így felelt nekik Rabsaké: Vajon csak a te uradhoz és hozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, és nem e férfiakhoz is, akik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjukat, és igyák meg a saját vizeletüket?


verse #28

Azzal odaállt Rabsaké, és zsidóul nagy hangosan így kezdett beszélni: Halljátok meg a királynak, Asszíria nagy királyának a beszédét!


verse #29

Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből.


verse #30

Ne biztasson benneteket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Bizonyosan megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az asszíriai király kezébe!


verse #31

Ne hallgassatok Ezékiásra, mert így szól Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám, és ki-ki egyék a maga szőlőjéből és a maga fügefájáról, és igyék kútjának vizéből,


verse #32

míg eljövök, és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabona- és bortermő földre, kenyeret és szőlőt adó földre, olajfát és mézet adó földre, hogy életben maradjatok, és ne haljatok meg. Ne higgyetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, amikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket!


verse #33

Vajon a pogányok istenei megszabadították-e, ki-ki a maga földjét Asszíria királyának kezéből?


verse #34

Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim, Héna és Ivvá istenei? Megszabadították-e Samáriát az én kezemből?


verse #35

E földön ki az az összes isten közül, aki megszabadíthatta volna országát az én kezemből? És az Úr vajon kiszabadíthatná-e kezemből Jeruzsálemet?


verse #36

De a hadinép hallgatott, nem felelt neki egy szót sem, mert a király azt parancsolta: Ne feleljetek neki!


verse #37

Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota gondnoka, Sebná, az íródeák és Jóáh, Aszáf fia, az emlékíró megszaggatott ruhákban Ezékiáshoz ment, és elmondták neki Rabsaké beszédét.

Chapters:


Books