Királyok második könyve
18. fejezet
1. vers
Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak, Júda királyának fia.
2. vers
Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya.
3. vers
Az Úr szemében kedves dolgot cselekedett, ahogy atyja, Dávid cselekedett.
4. vers
Ő rontotta le a magaslatokat, törte össze az oszlopokat, és vágta ki az Asérát, és törte darabokra az érckígyót is, amelyet Mózes csinált. Mert mindeddig Izráel fiai tömjéneztek annak, és Nehustánnak nevezték.
5. vers
Csak az Úrban, Izráel Istenében bízott, és őutána nem volt hozzá hasonló Júda összes királya között, sem azok között, akik őelőtte voltak.
6. vers
Mert az Úrhoz ragaszkodott, nem hajolt el tőle, és megőrizte parancsolatait, amelyeket az Úr Mózesnek parancsolt.
7. vers
Vele volt az Úr mindenütt, és ahova csak ment, eredményes volt. Elszakadt Asszíria királyától, és nem szolgált neki.
8. vers
Leverte a filiszteusokat is, egész Gázát és határát az őrtornyoktól a kerített városokig.
9. vers
Ezékiás király negyedik évében, amely Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának hetedik esztendeje, feljött Salmaneszer, Asszíria királya Samária ellen, és ostrom alá vette.
10. vers
Három esztendő múlva, Ezékiás hatodik esztendejében el is foglalta. Ez Hóséának, Izráel királyának kilencedik éve volt. Ekkor vették be Samáriát.
11. vers
Asszíria királya elhurcolta Izráelt Asszíriába, és letelepítette Halahban, Hábórnál, a Gózán-folyó mellé és a médek városaiban.
12. vers
Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenüknek szavára, hanem megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt: nem hallgattak azokra, és nem is teljesítették.
13. vers
Ezékiás király tizennegyedik esztendejében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júdának minden bekerített városa ellen, és elfoglalta azokat.
14. vers
Akkor ezt az üzenetet küldte Ezékiás, Júda királya Asszíria királyához Lákisba: Vétkeztem, vonulj vissza innen! Amit rám rósz, elviselem! Asszíria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat vetett ki.
15. vers
És Ezékiás odaadott minden ezüstöt, amely az Úr házában és a királyi palota kincsei között található volt.
16. vers
Ugyanebben az időben szedette le az aranyat Ezékiás az Úr templomának ajtajairól és az ajtófélfákról,* amelyeket maga Ezékiás, Júda királya boríttatott be, és odaadta azokat Asszíria királyának.
17. vers
De Asszíria királya mégis odaküldte Tartánt, Rabszáriszt és Rabsakét Lákisból Ezékiás király ellen igen nagy haddal Jeruzsálembe. Fölvonultak, és megérkeztek Jeruzsálem alá. Miután feljöttek és odaértek, megálltak a Felső-tó zsilipjénél, amely a ruhafestő útja mellett van.
18. vers
Akkor kihívatták a királyt. És kiment hozzájuk Eljákim, Hilkijjáhú fia, aki a királyi palota gondnoka volt, Sebná, az íródeák és Jóáh, Ászáf fia, az emlékíró.
19. vers
Rabsaké azt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt üzeni a király, Asszíria nagy királya: „Miben bizakodtál?
20. vers
Amit mondtál, csak üres beszéd, hogy tanács és erő elegendő a hadakozáshoz! Vajon kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem?
21. vers
Tán csak nem ebben a törött nádszálban, Egyiptomban bizakodsz? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a kezébe, és átlyukasztja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindenkihez, aki benne bízik!
22. vers
Vagy azt akarjátok nekem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk? Hát nem ő-e az, akinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás? Mind Júdának, mind Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: ez előtt az oltár előtt imádkozzatok itt, Jeruzsálemben!
23. vers
Nosza, fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Kétezer lovat adok neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast!
24. vers
Hogy verhetnél vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatnál Egyiptom harci szekereiben és lovasaiban?!
25. vers
Vajon az Úr tudta nélkül jöttem-e föl e hely ellen, hogy azt elveszítsem? Az Úr mondta nekem: Menj föl e föld ellen, és pusztítsd el!”
26. vers
Erre Eljákim, Hilkijjáhú fia, Sebná és Jóáh ezt mondta Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal arám nyelven, hiszen megértjük. Ne beszélj velünk héberül e nép füle hallatára, amely a kőfalon van!
27. vers
Így felelt nekik Rabsaké: Vajon csak a te uradhoz és hozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, és nem e férfiakhoz is, akik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjukat, és igyák meg a saját vizeletüket?
28. vers
Azzal odaállt Rabsaké, és zsidóul nagy hangosan így kezdett beszélni: Halljátok meg a királynak, Asszíria nagy királyának a beszédét!
29. vers
Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből.
30. vers
Ne biztasson benneteket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Bizonyosan megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az asszíriai király kezébe!
31. vers
Ne hallgassatok Ezékiásra, mert így szól Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám, és ki-ki egyék a maga szőlőjéből és a maga fügefájáról, és igyék kútjának vizéből,
32. vers
míg eljövök, és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabona- és bortermő földre, kenyeret és szőlőt adó földre, olajfát és mézet adó földre, hogy életben maradjatok, és ne haljatok meg. Ne higgyetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, amikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket!
33. vers
Vajon a pogányok istenei megszabadították-e, ki-ki a maga földjét Asszíria királyának kezéből?
34. vers
Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim, Héna és Ivvá istenei? Megszabadították-e Samáriát az én kezemből?
35. vers
E földön ki az az összes isten közül, aki megszabadíthatta volna országát az én kezemből? És az Úr vajon kiszabadíthatná-e kezemből Jeruzsálemet?
36. vers
De a hadinép hallgatott, nem felelt neki egy szót sem, mert a király azt parancsolta: Ne feleljetek neki!
37. vers
Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota gondnoka, Sebná, az íródeák és Jóáh, Aszáf fia, az emlékíró megszaggatott ruhákban Ezékiáshoz ment, és elmondták neki Rabsaké beszédét.
Könyvek
