Királyok második könyve
8. fejezet
1. vers
Egyszer Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát föltámasztotta: Kelj föl, és menj el házad népével együtt, és maradj ott, ahol megélhetsz, mert az Úr éhínséget szerez, és el is jön az a földre hét esztendeig.
2. vers
Erre az asszony fölkelt, és Isten emberének beszéde szerint cselekedett: és elment ő és háznépe, és a filiszteusok földjén lakott hét esztendeig.
3. vers
Amikor elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment, hogy panaszkodjék a királynak háza és szántóföldje ügyében.
4. vers
A király pedig éppen Géhazival, Isten emberének a szolgájával beszélt, és ezt mondta: Beszéld el nekem, kérlek, mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Elizeus cselekedett!
5. vers
Amikor elbeszélte a királynak, hogy hogyan támasztotta föl a halottat, íme, az az asszony, akinek a gyermekét föltámasztotta, éppen akkor járult a királyhoz az ő háza és szántóföldjei ügyében. Géhazi ezt mondta: Uram, király, ez az az asszony és ez az ő fia, akit Elizeus föltámasztott.
6. vers
A király kikérdezte az asszonyt, és ő elbeszélte neki a dolgot. Ekkor a király egy udvari szolgát adott mellé, és azt mondta: Adasd vissza neki minden jószágát és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, amióta elhagyta az országot, egész mostanáig.
7. vers
Elizeus ezután elment Damaszkuszba. Benhadad, Arám királya pedig éppen beteg volt. Hírül adták neki: Isten embere idejött.
8. vers
A király azt mondta Hazáélnak: Végy ajándékot a kezedbe, és menj Isten embere elé, és kérj tanácsot az Úrtól őáltala: Meggyógyulok-e ebből a betegségből?
9. vers
Hazáél pedig eléje ment, és ajándékokat vitt a kezében: mindenféle damaszkuszi drágaságot negyven megrakott tevével. Elment, megállt előtte, és így szólt: Fiad, Benhadad, Arám királya küldött engem hozzád e kérdéssel: Vajon meggyógyulok-e ebből a betegségből?
10. vers
Elizeus így felelt neki: Menj el, mondd meg neki: Biztos, hogy nem gyógyulsz meg. Mert az Úr megjelentette nekem, hogy meg kell halnia.
11. vers
Isten embere ekkor rámeredt, míg az zavarba jött, és Elizeus végül sírni kezdett.
12. vers
Hazáél megkérdezte: Miért sír az én uram? Ő így felelt: Mert megtudtam, hogy milyen veszedelmet hozol Izráel fiaira. Erős városait felperzseled, ifjait fegyverrel levágatod, csecsemőiket földhöz vágod, és várandós asszonyaikat felhasogatod.
13. vers
Hazáél ezt mondta: Ugyan, micsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? Elizeus így felelt: Megjelentette nekem az Úr, hogy te leszel Arám királya.
14. vers
Erre eltávozott Elizeustól, bement urához, aki megkérdezte: Mit mondott neked Elizeus? Ő így szólt: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.
15. vers
Másnap azonban elővett egy takarót, vízbe mártotta, ráborította urának az arcára, az pedig meghalt. És Hazáél lett utána a király.
16. vers
Jórámnak, Aháb fiának, Izráel királyának ötödik esztendejében kezdett uralkodni Jórám, Jósáfát fia mint Júda királya, amikor még Jósáfát volt Júda királya.
17. vers
Harminckét éves volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
18. vers
Izráel királyainak útján járt, ahogy az Aháb házából valók tették, mert Aháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedett az Úr szemében.
19. vers
De az Úr mégsem akarta elpusztítani Júdát Dávidért, az ő szolgájáért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.
20. vers
Az ő idejében szakadt el Edóm Júda uralma alól, és királyt választottak maguknak.
21. vers
Ezért Jórám Cáirba vonult minden harci szekerével együtt. Éjjel fölkelt, és átvágta magát az edómiakon, akik körülzárták őt és a harci szekerek parancsnokait. A hadinép elfutott, mindenki a maga sátrába.*
22. vers
Így pártolt el Edóm Júda uralmától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el Libná is.
23. vers
Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedete vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
24. vers
És elaludt, és atyáihoz tért Jórám, és eltemették atyáihoz Dávid városában; utána fia, Ahazjá lett a király.
25. vers
Jórámnak, Aháb, Izráel királya fiának a tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Ahazjá, a júdabeli Jórám király fia.
26. vers
Huszonkét esztendős volt Ahazjá, amikor király lett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omrinak, Izráel királyának unokája.
27. vers
Ő is Aháb házának az útján járt, és gonoszul cselekedett az Úr szemében éppúgy, mint Aháb háza, mert Ahábnak a veje lett.
28. vers
Jórámmal, Aháb fiával háborút viselt Rámót-Gileádért Arám királya, Hazáél ellen, de az arámok megsebesítették Jórámot.
29. vers
Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, amelyeket az arámok Ráma alatt ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig elment, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát Jezréelben, ahol az betegen feküdt.
Könyvek
