Királyok második könyve
12. fejezet
1. vers
Jéhú hetedik évében tették királlyá Jóást, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá volt, és Beérsebából származott.
2. vers
Jóás az Úr szemében kedves dolgot cselekedett mindaddig, amíg Jójádá pap oktatta őt.
3. vers
De a magaslatok oltárait nem rontatták le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok oltárain.
4. vers
Jóás megparancsolta a papoknak, hogy minden pénzt, amelyet Istennek szentelnek és az Úr házába bevisznek, a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét is, azt is, amelyet ki-ki szabad akarata szerint az Úr házába bevisz,
5. vers
vegyék magukhoz a papok, mindegyik a maga ismerősétől, és javíttassák ki az Úr házának rongálódásait mindenütt, ahol romlást látnak rajta.*
6. vers
De mikor Jóás király huszonharmadik esztendejéig sem javították ki a papok az Úr házának romlásait,
7. vers
előhívatta Jóás király Jójádá papot a többi pappal együtt, és megkérdezte őket: Miért nem javítjátok ki az Úr házának romlásait? Ezután nem vehetitek magatokhoz ismerőseitek pénzét, hanem oda kell adnotok a templom rongálódásainak kijavítására!
8. vers
A papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt sem fogadnak el a néptől, de a ház rongálódásainak javításáról mégsem gondoskodtak.
9. vers
Jójádá pap vett egy ládát, a fedelén csinált egy nyílást, és az oltár mellé helyezte jobb felől, amerről az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbének őrzői minden pénzt, amelyet az Úr házába hoznak.
10. vers
Amikor látták, hogy sok pénz van a ládában, fölment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták az Úr házában talált pénzt.
11. vers
A megmért pénzt ezután a munkavezetőknek a kezébe adták, akik az Úr házához voltak rendelve, ők pedig kiadták azt az ácsoknak és építőknek, akik a házon dolgoztak,
12. vers
és a kőműveseknek és a kőfaragóknak fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza rongálódásainak kijavítására és mindarra, ami a templom javításához szükséges volt.
13. vers
De abból a pénzből, amelyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüstpoharakat, sem késeket, sem medencéket, sem trombitákat, sem bármi más arany- vagy ezüstedényt,
14. vers
hanem a munkásoknak adták, és azt csak az Úr házának javítására költhették.
15. vers
Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy átadják a munkavezetőknek, mivel azok hűségesen jártak el.
16. vers
De a vétekért és a bűnért való pénzt nem vitték az Úr házába, az a papoké lett.
17. vers
Ebben az időben vonult fel Hazáél, Arám királya, és megszállta Gátot és be is vette. Azután megfordult Hazáél, hogy Jeruzsálem ellen menjen.
18. vers
De Jóás, Júda királya vette az összes megszentelt ajándékot, amelyeket atyái, Jósáfát, Jórám és Ahazjá, Júda királyai az Úrnak szenteltek, és amelyeket ő maga szentelt neki, és minden aranyat, amely az Úr házának és a királyi palotának a kincsei között található volt, és elküldte Hazáélnak, Arám királyának, mire ő elvonult Jeruzsálem alól.
19. vers
Jóásnak egyéb dolgai és minden cselekedete pedig vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
20. vers
Szolgái azonban föllázadtak, és pártot ütöttek ellene, és megölték Jóást Bét-Millóban, amerre Szillába megy le az ember.
21. vers
Józákár, Simeát fia és Jehózábád, Sómér fia, az ő szolgái ölték meg őt, és meghalt. Majd atyáihoz temették a Dávid városában. Utána fia, Amacjá lett a király.
Könyvek
