Királyok második könyve
13. fejezet
1. vers
Jóásnak, Ahazjá fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett Jóáház, Jéhú fia Izráel királya Samáriában tizenhét esztendeig.
2. vers
Az Úr szemében gonoszul cselekedett, és követte Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeit, aki bűnbe ejtette Izráelt, és nem szakított azokkal.
3. vers
Ezért fölgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és Hazáélnak, Arám királyának és Benhadadnak, Hazáél fiának kezébe adta őket uralkodása egész idejére.
4. vers
De Jóáház könyörgött az Úrnak, és meghallgatta őt az Úr. Mert rátekintett Izráel nyomorúságára, hogy miképp nyomorgatja őket Arám királya.
5. vers
Isten szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket az arámok hatalmától, hogy Izráel fiai úgy lakhassanak sátraikban, ahogy azelőtt.
6. vers
De mégsem tértek el Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejtette Izráelt, hanem azokban jártak, sőt az Asérá-szobor is a helyén maradt Samáriában.
7. vers
Pedig nem maradt Jóáháznak több embere, mint ötven lovas, tíz harci szekér és tízezer gyalogos. A többit mind megölte Arám királya és olyanná tette, mint a cséplő pora.
8. vers
Jóáház egyéb dolgai, minden cselekedete, bátor tettei vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?
9. vers
És elaludt, és atyáihoz tért Jóáház, és eltemették Samáriában. Utána fia, Jóás lett a király.
10. vers
Jóásnak, Júda királyának harminchetedik évében lett Jóás, Jóáház fia Izráel királya Samáriában tizenhat esztendeig.
11. vers
Az Úr szemében gonoszul cselekedett, és nem szakított Jeroboámnak, Nebát fiának semmi vétkével, aki bűnbe ejtette Izráelt, hanem folytatta azokat.
12. vers
Jóásnak egyéb dolgai pedig, amit csak cselekedett, és bátorsága, amellyel harcolt Amacjá, Júda királya ellen, vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?
13. vers
És elaludt, és atyáihoz tért Jóás, és királyi trónjára Jeroboám ült. Jóást Samáriában temették el, Izráel királyai mellé.
14. vers
Amikor Elizeus olyan betegségbe esett, amelybe bele is halt, lement hozzá Jóás, Izráel királya, és arcára borulva sírt, és ezt mondta: Atyám, atyám! Izráel harci szekerei és lovasai!
15. vers
Elizeus azt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! És ő kezébe vette a nyilakat és az íjat.
16. vers
Akkor azt mondta Izráel királyának: Fogd meg kezeddel az íjat! Ekkor megfogta kezével, és Elizeus is rátette kezeit a király kezeire,
17. vers
és azt mondta: Nyisd ki a keletre nyíló ablakot! Amikor kinyitotta, azt mondta Elizeus: Lőj! És lőtt. Akkor azt mondta: Az Úr győzelmes nyila ez, győzelmes nyíl az arámok ellen. Mert megvered az arámokat Afékben egész a megsemmisülésig.
18. vers
Azután ezt mondta: Vedd föl a nyilakat! És fölvette. Ő pedig azt mondta Izráel királyának: Lőj a földbe! Bele is lőtt a földbe háromszor, azután abbahagyta.
19. vers
Akkor megharagudott rá Isten embere, és azt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna az arámokat egész a megsemmisülésig. De így már csak háromszor vered meg az arámokat.
20. vers
Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A móábi portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben.
21. vers
Akkor történt, hogy egy embert temettek, és amikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert Elizeus sírjába. De amint odakerült és hozzáért a teste Elizeus teteméhez, megelevenedett az az ember, és a lábára állt.
22. vers
Hazáél pedig, Arám királya Jóáház egész idejében nyomorgatta Izráelt.
23. vers
De megkegyelmezett nekik az Úr, megkönyörült rajtuk, és hozzájuk tért az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéért, és nem akarta őket elveszíteni, és el sem vetette őket maga elől mindmáig.
24. vers
Mikor meghalt Hazáél, Arám királya, fia, Benhadad lett a király.
25. vers
Akkor Jóás, Jóáház fia visszavette Benhadadnak, Hazáél fiának kezéből a városokat, amelyeket erőszakkal vett el Jóáháznak, az ő atyjának kezéből. Háromszor verte meg őt Jóás, és visszaszerezte Izráel városait.
Könyvek
