Királyok második könyve
23. fejezet
1. vers
Majd a király üzenetet küldött szét, és hozzá gyűlt Júda és Jeruzsálem összes véne.
2. vers
Azután fölment a király az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt: a papok és a próféták meg az egész nép apraja-nagyja. A szövetség könyvének minden szavát fölolvasta előttük, amelyet az Úr házában találtak.
3. vers
Majd odaállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az Úr színe előtt, hogy ők az Urat akarják követni, és az ő parancsolatait, intelmeit és rendeléseit teljes szívvel és lélekkel megtartják, és teljesítik e szövetség szavait, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.
4. vers
Ezután a király megparancsolta Hilkijjának, a főpapnak és a másodrangú papoknak meg az ajtóőrzőknek, hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt, amelyet a Baalnak, az Asérának és az ég minden seregének csináltak, és megégette azokat Jeruzsálemen kívül a Kidrón völgyében, és a hamut Bételbe vitette.
5. vers
Eltávolította a bálványpapokat is, akiket Júda királyai alkalmaztak, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat, akik a Baalnak, a napnak, a holdnak, az égi jeleknek és az ég egész seregének tömjéneztek.
6. vers
Kivitte az Úr házából az Asérát is Jeruzsálemen kívül, a Kidrón patakja mellé, megégette a Kidrón völgyében, porrá zúzatta, és porát a köznép temetőhelyére hintette.
7. vers
És lerontotta a férfi paráznák házait, amelyek az Úr háza mellett voltak, és amelyekben az asszonyok függönyöket szőttek az Asérának.
8. vers
Behozatta az összes papot Júda városaiból, és tisztátalanná tette a magaslatokat, amelyeken a papok tömjéneztek, Gebától egész Beérsebáig. Lerontatta a kapuknál levő magaslatokat is, amelyek Jehósuának, a városparancsnoknak a bejárata előtt voltak bal kéz felől, a város kapujában.
9. vers
De a magaslatok papjai sohasem járultak az Úr oltárához Jeruzsálemben, csak a kovásztalan kenyeret ehették testvéreik között.
10. vers
És tisztátalanná tette a Tófetet a Ben-Hinnóm völgyében, hogy senki a fiát vagy leányát el ne égethesse ott áldozatul Moloknak.
11. vers
Eltávolította a lovakat, amelyeket Júda királyai a napnak szenteltek az Úr házának bejáratánál,* Netan-Melek udvari főember háza mellett, amely az új szárnyban volt. A napnak szentelt szekereket is elégette.
12. vers
Lerombolta a király azokat az oltárokat is, amelyek Áház palotájának tetején voltak, amelyeket Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, amelyeket Manassé csinált az Úr házának mindkét udvarában. Összetörte azokat, és porukat a Kidrón patakjába szóratta.
13. vers
Azokat a magaslatokat is tisztátalanná tette a király, amelyek Jeruzsálem előtt voltak a Romlás hegyének jobb oldalán, amelyeket még Salamon, Izráel királya épített Astóretnek, a szidóniak utálatosságának és Kemósnak, a móábiak utálatosságának és Milkómnak, az Ammón fiai utálatos bálványának.
14. vers
Összetörette az oszlopokat, és kivágatta a bálványoszlopokat, helyüket pedig embercsontokkal töltötte meg.
15. vers
Még azt az oltárt is, amely Bételben volt, a magaslatot, amelyet Jeroboám, Nebát fia csinált, aki vétekbe ejtette Izráelt, azt az oltárt is, és azt a magaslatot is leromboltatta, és a magaslatot felégette, porrá zúzatta, és a bálványoszlopot pedig megégette.
16. vers
Majd körültekintett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen, és elküldött, és kihozatta a csontokat a sírokból, megégette az oltáron, és így tette azt tisztátalanná az Úr beszéde szerint, amelyet Isten embere mondott, aki e dolgot megjövendölte.
17. vers
Majd megkérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet látok? A városbeli férfiak így feleltek neki: Az Isten emberének sírja ez, aki Júdából jött, és mindezt megjövendölte a bételbeli oltár felől, amiket most cselekedtél.
18. vers
Erre azt mondta: Hagyjatok békét neki, és senki meg ne bolygassa tetemét! És meghagyták a tetemét annak a prófétának a tetemével együtt, aki Samáriából jött.
19. vers
Jósiás lerontotta a magaslatok minden házát is, amelyek Samária városaiban voltak, és amelyeket Izráel királyai csináltak, hogy az Urat haragra ingereljék. Teljesen úgy tett azokkal is, ahogy Bételben cselekedett.
20. vers
És levágatta a magaslatok összes papját, akik ott voltak az oltároknál, és emberi csontokat égetett el azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.
21. vers
Ezt parancsolta a király az egész népnek: Szenteljetek páskát az Úrnak, a ti Isteneteknek úgy, ahogy meg van írva a szövetség könyvében!
22. vers
Mert nem tartottak ehhez hasonló páskaünnepet a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak idejében.
23. vers
Csak Jósiás király tizennyolcadik esztendejében tartottak ilyen páskát az Úrnak Jeruzsálemben.
24. vers
És kipusztította Jósiás király Júda földjén és Jeruzsálemben az igézőket és a varázslást űzőket, a házibálványokat és a bálványszobrokat és mindazokat az utálatosságokat, amelyek ott találhatók voltak, hogy helyreállítsa a törvény rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált meg az Úr házában.
25. vers
Nem is volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből Mózes minden törvénye szerint, de utána sem támadt hozzá hasonló.
26. vers
Az Úr izzó nagy haragja azonban nem szűnt meg, amellyel megharagudott Júdára mindazokért a vétkekért, amelyekkel bosszantotta őt Manassé.
27. vers
Mert azt mondta az Úr: Júdát is elvetem szemem elől, mint ahogy Izráelt elvetettem, és megutálom ezt a várost, Jeruzsálemet, amelyet választottam, sőt a templomot is, amelyről azt mondtam: Ott legyen az én nevem.
28. vers
Jósiás többi dolga pedig és minden cselekedete vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
29. vers
Az ő idejében vonult föl Nékó fáraó, az egyiptomi király Asszíria királya ellen az Eufrátesz folyóvize mellé. Jósiás király eléje ment, de az megölte őt Megiddóban, amint meglátta.
30. vers
Szolgái egy harci szekérre tették és holtan vitték el Megiddóból. Jeruzsálembe vitték és eltemették a sírboltjába. Az ország népe azután fogta Jóáházt, Jósiás fiát, fölkente és királlyá tette őt apja után.
31. vers
Huszonhárom esztendős volt Jóáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Hamútal volt, a libnai Jirmejáhú leánya.
32. vers
Az Úr szemében gonoszul cselekedett, pontosan úgy, ahogyan atyái.
33. vers
De Nékó fáraó bilincsbe verette őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne uralkodhasson Jeruzsálemben. Az országra pedig száz talentum ezüstöt és egy talentum aranyat vetett ki adóként.
34. vers
Majd Nékó fáraó Eljákimot, Jósiás fiát tette királlyá apja, Jósiás helyett, és nevét Jójákimra változtatta. Jóáházt pedig magával vitte Egyiptomba, aki ott halt meg.
35. vers
Jójákim megadta ugyan az ezüstöt és az aranyat a fáraónak, de az országot sarcoltatta meg, hogy megadhassa a pénzt a fáraó parancsa szerint. A föld népe közül mindenkitől vagyona szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Nékó fáraónak adja.
36. vers
Jójákim huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Zebuddá volt, a rúmabeli Pedájá leánya.
37. vers
Az Úr szemében gonoszul cselekedett, pontosan úgy, ahogyan atyái is.
Könyvek
