Királyok második könyve
19. fejezet
1. vers
Amikor Ezékiás király hallotta ezeket, megszaggatta ruháit, zsákruhát öltött, és bement az Úr házába.
2. vers
Azután elküldte Eljákimot, a királyi palota gondnokát, Sebnát, az íródeákot és a papoknak véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.
3. vers
Ezek így szóltak neki: Ezt mondja Ezékiás: Ez a nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak a napja. Mint mikor eljő a szülés ideje, de nincs erő a magzat megszülésére.
4. vers
Talán meghallja az Úr, a te Istened Rabsaké minden beszédét, akit elküldött az ő ura, Asszíria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, amelyeket az Úr, a te Istened meghallott. Könyörögj hát azokért, akik még megmaradtak!
5. vers
Elmentek tehát Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz.
6. vers
Ézsaiás így szólt hozzájuk: Mondjátok meg uratoknak, hogy így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái szidalmaztak engem.
7. vers
Íme, olyan lelket adok belé, hogy egy hírt hall, és visszatér országába, ott pedig fegyverrel vágatom le őt a saját földjén.
8. vers
És amikor Rabsaké visszatért, Asszíria királyát már Libná ellen harcolva találta, mert megtudta, hogy elvonult Lákisból.
9. vers
Azt hallotta ugyanis Tirháká, az etióp király felől: Íme, elindult, hogy hadakozzék ellened. Erre visszafordult, és követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel:
10. vers
Ezt mondjátok Ezékiásnak, Júda királyának: „Meg ne csaljon téged Istened, akiben bízol, azt gondolván, hogy Jeruzsálem nem adatik Asszíria királyának kezébe!
11. vers
Íme, hallottad, mit cselekedtek Asszíria királyai minden országgal, hogyan pusztították el azokat; és te talán megszabadulhatnál?
12. vers
Vajon megszabadították-e a népek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak?
13. vers
Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivvá?”
14. vers
Miután Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, fölment az Úr házába, és kiterítette azt az Úr előtt.
15. vers
Majd Ezékiás így imádkozott az Úr előtt: Uram, Izráel Istene, aki a kerúbok között laksz, te vagy egyedül e föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.
16. vers
Fordítsd felém, Uram, füledet, és hallgass meg! Nyisd föl, Uram, szemedet, lásd meg és halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy szidalommal illesse az élő Istent!
17. vers
Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították a pogányokat és országaikat.
18. vers
Isteneiket tűzbe vetették, de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai: fa és kő, azért pusztíthatták el azokat.
19. vers
Most azonban, Urunk, Istenünk, kérlek, szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy fölismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten!
20. vers
Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Meghallottam könyörgésedet, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál.
21. vers
Ezt mondta róla az Úr:
„Megvet és kigúnyol téged
Sion szűz leánya,
fejét csóválja mögötted
Jeruzsálem leánya.
22. vers
Kit szidalmaztál és kit gyaláztál?
És ki ellen emelted föl szavadat,
vagy ki ellen emelted föl szemedet a magasságba?
Izráel Szentje ellen!
23. vers
Követeid által
így gúnyoltad az Urat:
Szekereim sokaságával
fölhágok a hegyek csúcsára,
a Libánon legtávolabbi részeire,
és kivágom szálas cédrusait,
ékes ciprusfáit,
és eljutok legmagasabb hegyi lakóhelyére,
legsűrűbb szálerdejébe is.
24. vers
Kutat ástam,
és mások vizét ittam,
és kiszárítom lépteimmel
Egyiptom folyójának minden ágát.
25. vers
Tán nem hallottad?
Régen megcsináltam,
ősidők óta elterveztem ezt!
Most csak véghez vittem,
hogy puszta kőhalmokká
dőljenek össze az erős városok.
26. vers
Hogy lakóinak ereje megfogyatkozzon,
megromoljon; megszégyenüljenek,
és olyanok legyenek, mint a mező füve,
a fiatal paréj,
a háztető füve
és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.
27. vers
Ismerem ülésedet,
járásodat-kelésedet
és ellenem való tombolásodat.
28. vers
Ellenem való tombolásodért
és elbizakodásodért, amely felhatott a fülembe,
karikámat az orrodba
és zablámat a szádba vetem,
és visszaviszlek azon az úton,
amelyen ide jöttél.
29. vers
Teneked pedig, Ezékiás, ez legyen jelül: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón magától kihajt, a második évben, ami annak magvaiból kihajt, de a harmadik évben már vettek és arattok, szőlőt ültettek, és annak gyümölcsét eszitek.
30. vers
És aki megmenekült és megszabadult Júda házából, az gyökeret ver lenn, és gyümölcsöt terem fenn.
31. vers
Mert Jeruzsálemből származik a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megszabadulnak. A Seregek Urának buzgó szeretete cselekszi ezt!
32. vers
Azért azt mondja az Úr Asszíria királya felől: Nem jön be ebbe a városba, és nyilat sem lő bele, és felvértezett emberek sem ostromolják azt, sáncot sem ás mellette.
33. vers
Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jön be, azt mondja az Úr.
34. vers
Megoltalmazom e várost, hogy megtartsam, érettem és Dávidért, az én szolgámért.”
35. vers
Még azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az asszírok táborából száznyolcvanötezret, és mikor korán reggel fölkeltek, íme, mindenütt holttestek hevertek.
36. vers
Ekkor Szanhérib, Asszíria királya elindult, visszatért Ninivébe, és ott maradt.
37. vers
Egyszer aztán, mikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Ararát földjére. Utána fia, Észarhaddón lett a király.
Könyvek
