Királyok második könyve
5. fejezet
1. vers
Naamán, az arámok királyának fővezére igen tekintélyes és nagyra becsült férfi volt ura előtt, mert általa szabadította meg az Úr Arámot. Ez a férfi vitéz hős volt, de leprás.
2. vers
Egyszer portyázó csapatok mentek ki Arámból, és foglyul ejtettek egy kislányt Izráel országából, aki Naamán feleségének szolgálója lett.
3. vers
Egyszer azt mondta asszonyának: Bárcsak eljuthatna az én uram ahhoz a prófétához, aki Samáriában van! Bizonyosan meggyógyítaná őt bélpoklosságából!
4. vers
Naamán bement, és elmondta az urának: Így és így szólt az Izráel országából való leány.
5. vers
Ekkor azt mondta Arám királya: Menj el, én pedig levelet küldök Izráel királyának. Elment tehát, és magával vitt tíz talentum ezüstöt és hatezer aranyat, azonkívül pedig tíz öltözet ruhát.
6. vers
Átadta Izráel királyának a levelet, amely így szólt: Mikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg a leprából az én szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem.
7. vers
Amikor Izráel királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját, és azt mondta: Hát Isten vagyok-e én, aki megölhet és megeleveníthet, hogy hozzám küldi ezt az embert, hogy gyógyítsam meg a leprából? Vegyétek észre, és figyeljétek, hogy csak okot keres ellenem.
8. vers
Amikor Elizeus, Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta ruháját, ezt az üzenetet küldte a királynak: Miért szaggattad meg ruhádat? Hadd jöjjön hozzám, és tudja meg az az ember, hogy van próféta Izráelben.
9. vers
Akkor elment Naamán lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál.
10. vers
Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a tested, és megtisztulsz.
11. vers
Akkor megharagudott Naamán, elment, és azt mondta: Íme, én azt gondoltam, hogy kijön hozzám, és elém állva segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, kezével megérinti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.
12. vers
Hát nem jobbak-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar Izráel minden vizénél? Hát nem fürödhetnék-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Azzal megfordult, és nagy haraggal elment.
13. vers
De hozzá mentek a szolgái, és azt mondták neki: Atyám, ha valami nagy dolgot parancsolt volna neked ez a próféta, vajon nem tetted volna meg? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondja, hogy fürödj meg, és megtisztulsz!
14. vers
Elment tehát, és az Isten emberének beszéde szerint hétszer megmerítkezett a Jordánban. És megújult a teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult.
15. vers
Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és azt mondta: Íme, most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben! Azért most fogadd el, kérlek, ezt az ajándékot a te szolgádtól.
16. vers
Ő pedig azt mondta: Él az Úr, aki előtt állok, hogy nem fogadom el. Bár unszolta, hogy fogadja el, de ő hajthatatlan volt.
17. vers
Ekkor azt mondta Naamán: Ha nem, kérlek, adj a te szolgádnak ebből a földből annyit, amennyit egy pár öszvér elbír. Mert a te szolgád többé nem áldozik sem égőáldozattal, sem véresáldozattal idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak!
18. vers
Csak abban a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádhoz, hogy amikor bemegy az én uram Rimmón templomába, hogy ott imádkozzék, és az én kezemre támaszkodik, akkor én is meghajolhassak Rimmón templomában. Azt, hogy meghajolok Rimmón templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak!
19. vers
Ő azt felelte: Menj el békességgel.
Mikor már úgy egy mérföldnyire eltávolodott tőle,
20. vers
Géhazi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Íme, az én uram megkímélte ezt az arámi Naamánt, és nem akarta elfogadni tőle, amit hozott. Él az Úr, hogy utána futok, és kérek tőle valamit.
21. vers
Utána is futott Géhazi Naamánnak. Amikor Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a kocsijáról, elébe ment, és ezt kérdezte: Rendben van minden?
22. vers
Ő így felelt: Rendben. Uram küldött engem ezzel az üzenettel: Íme, épp most jött hozzám két ifjú az Efraim hegyvidékéről, a prófétafiak közül. Kérlek, adj nekik egy talentum ezüstöt és két öltözet ruhát!
23. vers
Naamán azt mondta: Kérlek, fogadj el két talentumot. Unszolta őt, és egybekötött két talentum ezüstöt és két rend ruhát két zsákba, és a két szolgájának adta azokat, akik Géhazi előtt vitték.
24. vers
De mikor a dombhoz ért, elvette tőlük azokat, és elrejtette egy házban, elbocsátotta a férfiakat, és azok elmentek.
25. vers
Ő pedig bement, és megállt ura előtt. Elizeus azt mondta neki: Honnan, Géhazi? Így felelt: Nem ment a te szolgád sehova.
26. vers
De ő azt mondta neki: Nem ment-e el a szívem veled, amikor az a férfi leszállt a kocsiról, és eléd ment? Hát most van-e az ideje annak, hogy ezüstöt szerezz, és hogy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, marhákat, szolgákat és szolgálóleányokat szerezzél?
27. vers
Azért örökre rád és a te utódaidra ragad Naamán leprája. Ekkor az olyan leprássá váltan ment ki előle, mint a hó.
Könyvek
