Királyok második könyve
9. fejezet
1. vers
Elizeus próféta pedig szólított egyet a prófétafiak közül, és azt mondta neki: Övezd föl derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba.
2. vers
Menj be oda, és keresd meg Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsi unokáját. Mikor pedig odaérsz, hívasd ki társai közül, és vezesd be a legbelső szobába.
3. vers
Vedd elő e korsócska olajat, töltsd a fejére, és mondd: Így szól az Úr: Fölkentelek téged Izráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, és ne időzz ott tovább.
4. vers
El is ment az ifjú, a próféta tanítványa Rámót-Gileádba.
5. vers
Amikor bement, íme, a seregek parancsnokai éppen ott voltak együtt. Ő így szólt: Beszédem volna veled, parancsnok! Jéhú megkérdezte: Kivel volna beszéded ennyiünk közül? Így felelt: Teveled, parancsnok!
6. vers
Ekkor fölkelt, és bement a házba, az pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól az Úr, Izráel Istene: „Fölkentelek téged az Úr népének, Izráelnek királyává,
7. vers
hogy elveszítsed uradnak, Ahábnak a háza népét! Mert bosszút állok Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak véréért és az Úr minden szolgájának a véréért.
8. vers
Kivész egészen Aháb háza népe, mert kiirtom Aháb minden fiú utódját, a szabadot és a rabszolgát is Izráelben.
9. vers
Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát.
10. vers
Jezábelt pedig az ebek eszik meg jezréeli birtokán, és nem lesz, aki eltemesse.” Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.
11. vers
Amikor Jéhú kiment urának szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért jött hozzád ez a bolond? Így felelt nekik: Hiszen ismeritek az ilyen fecsegő embert!
12. vers
De ők azt mondták: Hazugság! Mondd meg az igazat. Mire ő így szólt: Ilyesfélét mondott nekem: „Így szól az Úr: Fölkentelek téged Izráel királyává.”
13. vers
Akkor mindnyájan nagy sietséggel fogták a ruhájukat, és leterítették alája a lépcső felső részére, megfúvatták a kürtöket, és kikiáltották: Jéhú a király!
14. vers
Így ütött pártot Jéhú, Jósáfát fia, Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott Rámót-Gileád alatt egész Izráellel, Hazáéllel, Arám királyával szemben.
15. vers
De visszatért Jórám király, hogy Jezréelben gyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Jéhú pedig ezt mondta: Ha nektek is úgy tetszik, ne engedjetek kimenni senkit a városból, hogy elmenjen, és hírül vigye ezt Jezréelbe.
16. vers
Majd befogatott Jéhú, és elment Jezréelbe, ahol Jórám feküdt, és ahova Ahazjá, Júda királya is elment azelőtt, hogy meglátogassa Jórámot.
17. vers
Mikor pedig az őrálló, aki Jezréelben a toronyban állt, meglátta Jéhú közelgő seregét, azt mondta: Valami sereget látok! Akkor azt mondta Jórám: Válassz egy lovast, küldd eléjük, hogy megkérdezze: „Békés-e a szándékotok?”
18. vers
Erre odalovagolt a lovas eléjük, és ezt mondta: Azt kérdezi a király: „Békés-e a szándékotok?” Jéhú így felelt: Mit törődsz a békességgel? Kerülj a hátam mögé! Akkor az őrálló jelentette, hogy a követ odament ugyan, de nem tért vissza.
19. vers
Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és azt mondta: Azt kérdezi a király: „Békés-e a szándékotok?” Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békességgel? Kerülj a hátam mögé!
20. vers
Hírül adta ezt is az őrálló: Odament ugyan hozzájuk, de nem jött vissza. De aki jön, az úgy hajt, mint ahogyan Jéhú, Nimsi unokája szokott hajtani. Mert úgy hajt, mint egy őrült.
21. vers
Akkor Jórám azt mondta: Fogjatok be! Amikor befogtak a harci szekérbe, kivonult Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci szekerén Jéhú elé, és a jezréeli Nábót mezején találkoztak vele.
22. vers
Amikor Jórám meglátta Jéhút, megkérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? Ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása még egyre folyik!
23. vers
Ekkor Jórám megfordult, futásnak eredt, és ezt kiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá!
24. vers
Jéhú pedig kihúzta az íját, és hátba lőtte Jórámot a lapockái között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és ő lerogyott a harci szekerében.
25. vers
Ekkor Jéhú így szólt Bidkarnak, a hadnagyának: Fogd meg és vesd a jezréeli Nábót birtokára! Mert emlékezz csak vissza, amikor az apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, és az Úr ezt a fenyegetést mondta felőle:
26. vers
Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és fiainak vérét, így szól az Úr. Azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól az Úr. Most tehát fogjad őt és dobd erre a birtokra az Úr beszéde szerint.
27. vers
Amikor Ahazjá, Júda királya látta ezt, futásnak eredt Bét-Haggán felé, de Jéhú üldözőbe vette, és azt parancsolta: Őt is vágjátok le a szekerében. És megsebesítették őt Gúr hágójánál, amely Jibleám mellett van. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt.
28. vers
Szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe és atyáihoz temették sírboltjában, a Dávid városában.
29. vers
Ahazjá pedig Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik esztendejében kezdett uralkodni Júdában.
30. vers
Amikor Jéhú Jezréelbe ment, és Jezábel ezt meghallotta, arcát kifestette kenettel, felékesítette a fejét, és kitámaszkodott az ablakon.
31. vers
Amikor Jéhú bevonult a kapun, azt kérdezte: Békesség van-e, Zimri, uradnak gyilkosa?
32. vers
Ő pedig föltekintve az ablakra azt mondta: Ki van velem? Kicsoda? Ekkor két vagy három főember letekintett.
33. vers
Azt mondta nekik: Dobjátok le! Erre ledobták, és a vére a falra fröccsent és a lovakra, és eltaposták.
34. vers
Jéhú pedig bement oda, evett, ivott, és azt mondta: Nézzetek utána annak az átkozottnak, és temessétek el. Hiszen mégiscsak egy királyleány volt!
35. vers
De mikor kimentek, hogy eltemessék, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a kézfejeit.
36. vers
Visszamentek, megmondták neki, mire ő ezt mondta: Ez az Úr beszéde, amelyet kijelentett az ő szolgája, a tisbei Illés által: Az ebek eszik meg Jezábel testét Jezréel földjén,
37. vers
és olyan lesz Jezréel földjén Jezábel teste, mint trágya a mezőn, senki meg nem mondhatja róla, hogy ez volt Jezábel!
Könyvek
