Királyok második könyve
capítulo 9
verso 1
Elizeus próféta pedig szólított egyet a prófétafiak közül, és azt mondta neki: Övezd föl derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba.
verso 2
Menj be oda, és keresd meg Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsi unokáját. Mikor pedig odaérsz, hívasd ki társai közül, és vezesd be a legbelső szobába.
verso 3
Vedd elő e korsócska olajat, töltsd a fejére, és mondd: Így szól az Úr: Fölkentelek téged Izráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, és ne időzz ott tovább.
verso 4
El is ment az ifjú, a próféta tanítványa Rámót-Gileádba.
verso 5
Amikor bement, íme, a seregek parancsnokai éppen ott voltak együtt. Ő így szólt: Beszédem volna veled, parancsnok! Jéhú megkérdezte: Kivel volna beszéded ennyiünk közül? Így felelt: Teveled, parancsnok!
verso 6
Ekkor fölkelt, és bement a házba, az pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól az Úr, Izráel Istene: „Fölkentelek téged az Úr népének, Izráelnek királyává,
verso 7
hogy elveszítsed uradnak, Ahábnak a háza népét! Mert bosszút állok Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak véréért és az Úr minden szolgájának a véréért.
verso 8
Kivész egészen Aháb háza népe, mert kiirtom Aháb minden fiú utódját, a szabadot és a rabszolgát is Izráelben.
verso 9
Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát.
verso 10
Jezábelt pedig az ebek eszik meg jezréeli birtokán, és nem lesz, aki eltemesse.” Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.
verso 11
Amikor Jéhú kiment urának szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért jött hozzád ez a bolond? Így felelt nekik: Hiszen ismeritek az ilyen fecsegő embert!
verso 12
De ők azt mondták: Hazugság! Mondd meg az igazat. Mire ő így szólt: Ilyesfélét mondott nekem: „Így szól az Úr: Fölkentelek téged Izráel királyává.”
verso 13
Akkor mindnyájan nagy sietséggel fogták a ruhájukat, és leterítették alája a lépcső felső részére, megfúvatták a kürtöket, és kikiáltották: Jéhú a király!
verso 14
Így ütött pártot Jéhú, Jósáfát fia, Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott Rámót-Gileád alatt egész Izráellel, Hazáéllel, Arám királyával szemben.
verso 15
De visszatért Jórám király, hogy Jezréelben gyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Jéhú pedig ezt mondta: Ha nektek is úgy tetszik, ne engedjetek kimenni senkit a városból, hogy elmenjen, és hírül vigye ezt Jezréelbe.
verso 16
Majd befogatott Jéhú, és elment Jezréelbe, ahol Jórám feküdt, és ahova Ahazjá, Júda királya is elment azelőtt, hogy meglátogassa Jórámot.
verso 17
Mikor pedig az őrálló, aki Jezréelben a toronyban állt, meglátta Jéhú közelgő seregét, azt mondta: Valami sereget látok! Akkor azt mondta Jórám: Válassz egy lovast, küldd eléjük, hogy megkérdezze: „Békés-e a szándékotok?”
verso 18
Erre odalovagolt a lovas eléjük, és ezt mondta: Azt kérdezi a király: „Békés-e a szándékotok?” Jéhú így felelt: Mit törődsz a békességgel? Kerülj a hátam mögé! Akkor az őrálló jelentette, hogy a követ odament ugyan, de nem tért vissza.
verso 19
Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és azt mondta: Azt kérdezi a király: „Békés-e a szándékotok?” Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békességgel? Kerülj a hátam mögé!
verso 20
Hírül adta ezt is az őrálló: Odament ugyan hozzájuk, de nem jött vissza. De aki jön, az úgy hajt, mint ahogyan Jéhú, Nimsi unokája szokott hajtani. Mert úgy hajt, mint egy őrült.
verso 21
Akkor Jórám azt mondta: Fogjatok be! Amikor befogtak a harci szekérbe, kivonult Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci szekerén Jéhú elé, és a jezréeli Nábót mezején találkoztak vele.
verso 22
Amikor Jórám meglátta Jéhút, megkérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? Ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása még egyre folyik!
verso 23
Ekkor Jórám megfordult, futásnak eredt, és ezt kiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá!
verso 24
Jéhú pedig kihúzta az íját, és hátba lőtte Jórámot a lapockái között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és ő lerogyott a harci szekerében.
verso 25
Ekkor Jéhú így szólt Bidkarnak, a hadnagyának: Fogd meg és vesd a jezréeli Nábót birtokára! Mert emlékezz csak vissza, amikor az apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, és az Úr ezt a fenyegetést mondta felőle:
verso 26
Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és fiainak vérét, így szól az Úr. Azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól az Úr. Most tehát fogjad őt és dobd erre a birtokra az Úr beszéde szerint.
verso 27
Amikor Ahazjá, Júda királya látta ezt, futásnak eredt Bét-Haggán felé, de Jéhú üldözőbe vette, és azt parancsolta: Őt is vágjátok le a szekerében. És megsebesítették őt Gúr hágójánál, amely Jibleám mellett van. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt.
verso 28
Szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe és atyáihoz temették sírboltjában, a Dávid városában.
verso 29
Ahazjá pedig Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik esztendejében kezdett uralkodni Júdában.
verso 30
Amikor Jéhú Jezréelbe ment, és Jezábel ezt meghallotta, arcát kifestette kenettel, felékesítette a fejét, és kitámaszkodott az ablakon.
verso 31
Amikor Jéhú bevonult a kapun, azt kérdezte: Békesség van-e, Zimri, uradnak gyilkosa?
verso 32
Ő pedig föltekintve az ablakra azt mondta: Ki van velem? Kicsoda? Ekkor két vagy három főember letekintett.
verso 33
Azt mondta nekik: Dobjátok le! Erre ledobták, és a vére a falra fröccsent és a lovakra, és eltaposták.
verso 34
Jéhú pedig bement oda, evett, ivott, és azt mondta: Nézzetek utána annak az átkozottnak, és temessétek el. Hiszen mégiscsak egy királyleány volt!
verso 35
De mikor kimentek, hogy eltemessék, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a kézfejeit.
verso 36
Visszamentek, megmondták neki, mire ő ezt mondta: Ez az Úr beszéde, amelyet kijelentett az ő szolgája, a tisbei Illés által: Az ebek eszik meg Jezábel testét Jezréel földjén,
verso 37
és olyan lesz Jezréel földjén Jezábel teste, mint trágya a mezőn, senki meg nem mondhatja róla, hogy ez volt Jezábel!
Libros
