Királyok második könyve
capítulo 25
verso 1
Uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban és annak tizedik napján történt, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya följött egész hadseregével Jeruzsálem ellen, tábort ütött vele szemben, és körös-körül ostromtornyokat építtetett ellene.
verso 2
A város ostrom alatt állt Cidkijjá király tizenegyedik esztendejéig.
verso 3
De a negyedik hónap kilencedik napján már akkora ínség volt a városban, hogy nem volt mit ennie a föld népének.
verso 4
Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban éjjel kimenekültek a kettős várfal között levő kapun át, amely a király kertje mellett van, bár a káldeusok ott táboroztak a város körül. A király is elmenekült a pusztába vivő úton.
verso 5
De a káldeusok hada űzőbe vette a királyt, és utolérték Jerikó mezején; és egész serege szétszóródott mellőle.
verso 6
Akkor elfogták a királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, ahol ítéletet tartottak fölötte.
verso 7
Cidkijjá fiait saját szeme láttára ölték meg, Cidkijját pedig megvakították és láncra verve elvitték Babilóniába.
verso 8
Az ötödik hónap hetedik napján, Nebukadneccar babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik esztendejében feljött Jeruzsálembe Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, Babilónia királyának szolgája.
verso 9
Felgyújtotta az Úr házát és a királyi palotát; Jeruzsálem összes házát és minden nagy palotáját fölégette.
verso 10
A testőrök parancsnokával levő káldeus csapat pedig lerombolta körös-körül Jeruzsálem kőfalait.
verso 11
A többi népet pedig, amely még megmaradt a városban, és azokat, akik Babilónia királyához pártoltak, és a többi népet mind elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka.
verso 12
A föld népének csak a nincstelenjeiből hagyott ott szőlőműveseket és szántó-vető embereket a testőrök parancsnoka.
verso 13
A rézoszlopokat, amelyek az Úr házában voltak, a mosdómedencék talpait és a réztengert, amely az Úr házában volt, összetörték a káldeusok, és a rezet elvitték Babilóniába.
verso 14
Elvitték a fazekakat is, a lapátokat, a késeket, a tömjénezőket és minden szolgálatra rendelt egyéb rézedényt.
verso 15
Elvitte továbbá a testőrök parancsnoka a serpenyőket, a medencéket, amelyek közül némelyek aranyból, némelyek pedig ezüstből voltak.
verso 16
Elvitte a két rézoszlopot, a réztengert és a mosdómedencék állványait, amelyeket Salamon csináltatott az Úr házához. Megmérhetetlen súlyú rézből voltak ezek az edények.
verso 17
Az egyik oszlop magassága tizennyolc könyök volt, és egy rézgömb volt rajta, és a gömb három könyök magas volt, a gömbön körös-körül recézet volt és gránátalmák, mind rézből, és ugyanilyen volt a másik oszlop is a recézettel együtt.
verso 18
Elhurcolta a testőrök parancsnoka Szerájá papot is az első rendből és Cefanjá papot a második rendből és a három ajtónállót.
verso 19
Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, és öt férfit, akik a király körül forgolódtak, akiket a városban találtak, továbbá a hadsereg írnokát, aki sereget gyűjtött a föld népe közül, és hatvan férfit a föld népe közül, akiket ott találtak a városban.
verso 20
Fogta őket Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka, és elvitte Babilónia királyához Riblába.
verso 21
És levágta őket Babilónia királya, megölte őket Riblában, Hamát földjén. Így hurcolták el Júdát fogságba a maga földjéről.
verso 22
A Júda földjén megmaradt nép fölé pedig, amelyet meghagyott Nebukadneccar, Babilon királya, Gedalját, Ahikámnak, Sáfán fiának a fiát rendelte helytartóul.
verso 23
Mikor pedig a seregek összes parancsnoka és az embereik meghallották, hogy Babilon királya Gedalját tette helytartóvá, elmentek Gedaljához Micpába Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, Szerájá, a netófái Tanhumet fia és Jaazanjáhú, Maakáti fia és embereik.
verso 24
Gedaljá megesküdött nekik és embereiknek, és ezt mondta: Ne féljetek a káldeusoknak való szolgálattól! Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilon királyának, és jó dolgotok lesz!
verso 25
A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjának, Elisámá fiának a fia, aki királyi származék volt, elment tíz férfival, és levágta Gedalját, és meghalt. Megölték azokat a júdaiakat és káldeusokat is, akik vele voltak Micpában.
verso 26
Ezután fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja a seregek parancsnokaival együtt, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól.
verso 27
A harminchetedik esztendőben, Jójákinnak, Júda királyának fogságba hurcolása után a tizenkettedik hónap huszonhetedik napján történt, hogy Evil-Meródak, Babilon királya uralkodásának első esztendejében kiengedte Jójákint, Júda királyát a fogházból.
verso 28
Kegyesen beszélt vele, és följebb helyeztette székét a többi királyénál, akik nála voltak Babilonban.
verso 29
Kicseréltette rabruháit, és Jójákin mindig nála étkezett, életének minden idejében.
verso 30
És mindenkor megkapta a maga részét, amelyet a király rendelt neki napról napra, egész életében.
Libros
