Királyok második könyve
capítulo 20
verso 1
Abban az időben halálosan megbetegedett Ezékiás. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és azt mondta neki: Azt mondja az Úr: Rendelkezz a házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!
verso 2
Akkor arccal a falhoz fordult, és így könyörgött az Úrnak:
verso 3
Ó, Uram, emlékezzél meg róla, hogy hűséggel és feddhetetlen szívvel jártam előtted, és azt cselekedtem, ami jó volt a szemedben. És nagyon sírt Ezékiás.
verso 4
Ézsaiás pedig még alig ért a város közepére, amikor az Úr beszéde így szólt hozzá:
verso 5
Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: „Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyhullatásodat. Íme, meggyógyítalak: harmadnapra fölmész az Úr házába.
verso 6
Életedet tizenöt évvel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Asszíria királyának kezéből. Megoltalmazom e várost énértem és Dávidért, az én szolgámért.”
verso 7
Majd Ézsaiás így folytatta: Hozzatok ide egy köteg száraz fügét! És hoztak. Ezt a kelésre kötötték, és akkor meggyógyult.
verso 8
Ezékiás azt kérdezte Ézsaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az Úr, és hogy harmadnapra fölmehetek az Úr házába?
verso 9
Ézsaiás így felelt: Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy ő megcselekszi ezt a dolgot, amelyről szólt neked: előremenjen-e az árnyék tíz fokkal,* vagy visszatérjen tíz fokkal?
verso 10
Ezékiás így felelt: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia; ne úgy legyen, hanem menjen vissza az árnyék tíz fokkal!
verso 11
Ekkor Ézsaiás próféta könyörgött az Úrhoz, és ő visszatérítette tíz fokkal az árnyékot Áház napóráján azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt.*
verso 12
Ebben az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat küldött Ezékiásnak, mert meghallotta, hogy beteg volt.
verso 13
Ezékiás meghallgatta őket, és megmutatta nekik egész kincsestárát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszeres balzsamot, a drága kenetet, fegyvertárát és mindent, ami csak található volt a kincstáraiban, nem volt semmi a házában és az egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna Ezékiás.
verso 14
Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek.
verso 15
Ő megkérdezte: Mit láttak a házadban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak házamban van, és semmi nincs kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.
verso 16
Akkor azt mondta Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úr beszédét:
verso 17
Íme, eljön az idő, amikor mindazt, ami házadban van, és amit mindmáig gyűjtöttek atyáid, elviszik Babilóniába, és semmi sem marad meg. Ezt mondja az Úr.
verso 18
Utódaid közül is, születendő fiaid közül is elhurcolnak némelyeket, és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában.
verso 19
Ezékiás pedig azt mondta Ézsaiásnak: Jó az Úr beszéde, amelyet elmondtál. És hozzátette: Nem csupa jóság-e, ha békesség és hűség lesz az én napjaimban, amíg élek?
verso 20
Ezékiás többi dolga pedig és minden bátor tette és hogy miként készíttette a tavat és a vízvezetéket, amelyekkel a vizet a városba vezette, vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
verso 21
És elaludt Ezékiás, és atyáihoz tért, és utána fia, Manassé lett a király.
Libros
