Királyok második könyve
capítulo 19
verso 1
Amikor Ezékiás király hallotta ezeket, megszaggatta ruháit, zsákruhát öltött, és bement az Úr házába.
verso 2
Azután elküldte Eljákimot, a királyi palota gondnokát, Sebnát, az íródeákot és a papoknak véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.
verso 3
Ezek így szóltak neki: Ezt mondja Ezékiás: Ez a nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak a napja. Mint mikor eljő a szülés ideje, de nincs erő a magzat megszülésére.
verso 4
Talán meghallja az Úr, a te Istened Rabsaké minden beszédét, akit elküldött az ő ura, Asszíria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és káromló beszédekkel, amelyeket az Úr, a te Istened meghallott. Könyörögj hát azokért, akik még megmaradtak!
verso 5
Elmentek tehát Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz.
verso 6
Ézsaiás így szólt hozzájuk: Mondjátok meg uratoknak, hogy így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái szidalmaztak engem.
verso 7
Íme, olyan lelket adok belé, hogy egy hírt hall, és visszatér országába, ott pedig fegyverrel vágatom le őt a saját földjén.
verso 8
És amikor Rabsaké visszatért, Asszíria királyát már Libná ellen harcolva találta, mert megtudta, hogy elvonult Lákisból.
verso 9
Azt hallotta ugyanis Tirháká, az etióp király felől: Íme, elindult, hogy hadakozzék ellened. Erre visszafordult, és követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel:
verso 10
Ezt mondjátok Ezékiásnak, Júda királyának: „Meg ne csaljon téged Istened, akiben bízol, azt gondolván, hogy Jeruzsálem nem adatik Asszíria királyának kezébe!
verso 11
Íme, hallottad, mit cselekedtek Asszíria királyai minden országgal, hogyan pusztították el azokat; és te talán megszabadulhatnál?
verso 12
Vajon megszabadították-e a népek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak?
verso 13
Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivvá?”
verso 14
Miután Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, fölment az Úr házába, és kiterítette azt az Úr előtt.
verso 15
Majd Ezékiás így imádkozott az Úr előtt: Uram, Izráel Istene, aki a kerúbok között laksz, te vagy egyedül e föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.
verso 16
Fordítsd felém, Uram, füledet, és hallgass meg! Nyisd föl, Uram, szemedet, lásd meg és halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy szidalommal illesse az élő Istent!
verso 17
Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították a pogányokat és országaikat.
verso 18
Isteneiket tűzbe vetették, de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai: fa és kő, azért pusztíthatták el azokat.
verso 19
Most azonban, Urunk, Istenünk, kérlek, szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy fölismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten!
verso 20
Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az Úr, Izráel Istene: Meghallottam könyörgésedet, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál.
verso 21
Ezt mondta róla az Úr:
„Megvet és kigúnyol téged
Sion szűz leánya,
fejét csóválja mögötted
Jeruzsálem leánya.
verso 22
Kit szidalmaztál és kit gyaláztál?
És ki ellen emelted föl szavadat,
vagy ki ellen emelted föl szemedet a magasságba?
Izráel Szentje ellen!
verso 23
Követeid által
így gúnyoltad az Urat:
Szekereim sokaságával
fölhágok a hegyek csúcsára,
a Libánon legtávolabbi részeire,
és kivágom szálas cédrusait,
ékes ciprusfáit,
és eljutok legmagasabb hegyi lakóhelyére,
legsűrűbb szálerdejébe is.
verso 24
Kutat ástam,
és mások vizét ittam,
és kiszárítom lépteimmel
Egyiptom folyójának minden ágát.
verso 25
Tán nem hallottad?
Régen megcsináltam,
ősidők óta elterveztem ezt!
Most csak véghez vittem,
hogy puszta kőhalmokká
dőljenek össze az erős városok.
verso 26
Hogy lakóinak ereje megfogyatkozzon,
megromoljon; megszégyenüljenek,
és olyanok legyenek, mint a mező füve,
a fiatal paréj,
a háztető füve
és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.
verso 27
Ismerem ülésedet,
járásodat-kelésedet
és ellenem való tombolásodat.
verso 28
Ellenem való tombolásodért
és elbizakodásodért, amely felhatott a fülembe,
karikámat az orrodba
és zablámat a szádba vetem,
és visszaviszlek azon az úton,
amelyen ide jöttél.
verso 29
Teneked pedig, Ezékiás, ez legyen jelül: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón magától kihajt, a második évben, ami annak magvaiból kihajt, de a harmadik évben már vettek és arattok, szőlőt ültettek, és annak gyümölcsét eszitek.
verso 30
És aki megmenekült és megszabadult Júda házából, az gyökeret ver lenn, és gyümölcsöt terem fenn.
verso 31
Mert Jeruzsálemből származik a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megszabadulnak. A Seregek Urának buzgó szeretete cselekszi ezt!
verso 32
Azért azt mondja az Úr Asszíria királya felől: Nem jön be ebbe a városba, és nyilat sem lő bele, és felvértezett emberek sem ostromolják azt, sáncot sem ás mellette.
verso 33
Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jön be, azt mondja az Úr.
verso 34
Megoltalmazom e várost, hogy megtartsam, érettem és Dávidért, az én szolgámért.”
verso 35
Még azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az asszírok táborából száznyolcvanötezret, és mikor korán reggel fölkeltek, íme, mindenütt holttestek hevertek.
verso 36
Ekkor Szanhérib, Asszíria királya elindult, visszatért Ninivébe, és ott maradt.
verso 37
Egyszer aztán, mikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Ararát földjére. Utána fia, Észarhaddón lett a király.
Libros
