Királyok második könyve
capítulo 2
verso 1
Amikor az Úr föl akarta vinni Illést forgószélben a mennyekbe, elment Illés és Elizeus Gilgálból.
verso 2
Illés azt mondta Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert engem Bételbe küldött az Úr. Elizeus így felelt: Él az Úr és a te lelked, hogy nem hagylak el téged! És mikor lementek Bétel felé,
verso 3
kijöttek Elizeushoz a prófétafiak Bételből, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja uradat mellőled? Ő így felelt: Én is tudom, hallgassatok.
verso 4
Akkor ezt mondta neki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek, mert az Úr Jerikóba küldött engem. Ő azonban így felelt: Él az Úr és a te lelked, hogy nem hagylak el. Ekkor elmentek Jerikóba,
verso 5
és a prófétafiak, akik Jerikóban voltak, Elizeushoz léptek, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy az Úr ma elragadja uradat mellőled? Ő így felelt: Én is tudom, hallgassatok.
verso 6
Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr a Jordánhoz küldött engem. De ő így felelt: Él az Úr és a te lelked, hogy nem hagylak el téged. Erre elmentek ketten együtt.
verso 7
Ötvenen pedig a prófétafiak közül utánuk mentek, velük szemben messze megálltak, amikor ők ketten megálltak a Jordánnál.
verso 8
Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és megütötte vele a vizet. Az kétfelé vált, így mind a ketten szárazon mentek át rajta.
verso 9
Amikor átmentek, azt mondta Illés Elizeusnak: Kérj tőlem valamit, mit cselekedjem veled, mielőtt elragadtatom tőled. Elizeus azt mondta: Legyen, kérlek, a benned való lélek kétszerese énbennem!
verso 10
Ő azt mondta: Nehezet kértél. Mégis, ha látsz engem, amikor majd elragadtatom tőled, akkor meglesz, amit kértél, ha pedig nem látsz meg, nem lesz meg.
verso 11
Amikor továbbmentek és beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, és fölment Illés a szélvészben az égbe.
verso 12
Elizeus látta ezt, és így kiáltott: Atyám, Atyám! Izráel harci szekerei és lovasai! És nem látta őt többé. Fogta a ruháit, és két részre szakította azokat.
verso 13
Fölemelte Illés palástját, amely leesett róla, visszatért, és megállt a Jordán partján.
verso 14
Fogta Illés leesett palástját, megütötte vele a vizet, és azt mondta: Hol van az Úr, Illés Istene? És amikor ő is megütötte a vizet, az kétfelé vált; és átment Elizeus.
verso 15
Amikor látták őt a prófétafiak, akik szemben, Jerikónál voltak, azt mondták: Illés lelke megnyugodott Elizeuson. És eléje mentek, és földig hajoltak előtte.
verso 16
Majd azt mondták neki: Íme, szolgáid között van ötven ember, vitéz férfiak, küldd el őket, hadd menjenek el megkeresni a te uradat, hátha az Úr lelke, miután elragadta őt, letette valamelyik hegyen vagy völgyben. De ő így felelt: Ne küldjetek senkit.
verso 17
De mikor azok a végsőkig unszolták őt, ezt mondta: Hát küldjetek! És elküldték az ötven férfit, de harmadnapig keresve sem találták meg őt.
verso 18
Amikor visszajöttek hozzá, mert Jerikóban lakott, azt mondta nekik: Nem mondtam-e, hogy ne menjetek el?
verso 19
Egyszer a városbeli férfiak azt mondták Elizeusnak: Íme, e város, amint magad is látod, uram, jó lakóhely volna, de a vize rossz, és a földje terméketlen.
verso 20
Ő így válaszolt: Hozzatok nekem egy új tálat, és tegyetek bele sót. És hoztak neki.
verso 21
Ő pedig kiment a forráshoz, sót dobott bele, és azt mondta: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket, ezután nem származik belőlük halál és terméketlenség.
verso 22
És egészségesekké lettek a vizek mindmáig Elizeus szavai szerint, amelyet szólt.
verso 23
Azután fölment onnan Bételbe. Amikor az úton fölfelé ment, gyermekek jöttek ki a városból, akik így csúfolták: Menj föl, kopasz, menj föl, kopasz!
verso 24
Erre ő hátratekintve meglátta és megátkozta őket az Úr nevében; és az erdőből két nőstény medve jött ki, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket.
verso 25
Azután fölment onnan a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.
Libros
