Királyok második könyve
capítulo 16
verso 1
Pekahnak, Remaljáhú fiának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Áház, Jótámnak, Júda királyának fia.
verso 2
Húszesztendős volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem úgy cselekedett, mint Dávid, az ő atyja, ami tetszett volna az Úrnak, az ő Istenének.
verso 3
Izráel királyainak az útján járt, még a fiát is elégette áldozatul a pogányok utálatosságai szerint, akiket az Úr Izráel fiai elől kiűzött.
verso 4
Ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon és a halmokon és minden zöld fa alatt.
verso 5
Abban az időben jött fel Recín, Arám királya és Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen. Körül is zárták Áházt, de nem tudták legyőzni.
verso 6
Akkor szerezte vissza Recín, Arám királya Élatot az arámoknak, és irtotta ki a júdaiakat Élatból. Azután arámok jöttek Élatba, és ott laknak mindmáig.
verso 7
Követeket küldött Áház Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához ezzel az üzenettel: Szolgád és fiad vagyok. Jöjj fel, és szabadíts meg engem Arám királyának kezéből és Izráel királyának markából, akik reám támadtak.
verso 8
És vette Áház az ezüstöt és az aranyat, amely az Úr házában és a királyi palota kincsei között található volt, és elküldte ajándékul Asszíria királyának.
verso 9
És engedett neki Asszíria királya. Felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette azt, és a benne levőket Kírbe hurcolta, Recínt pedig megölte.
verso 10
Ezután Áház elébe ment Tiglat-Pileszernek, Asszíria királyának Damaszkuszba. Amikor Áház király meglátta azt az oltárt, amely Damaszkuszban volt, elküdte Áház király annak az oltárnak a hasonmását és mintaképét felszereléseivel együtt Úrijjá papnak.
verso 11
Úrijjá pap pedig megépítette az oltárt a szerint a minta szerint, amelyet Áház király Damaszkuszból küldött. Mire Áház király visszajött Damaszkuszból, már elkészítette azt Úrijjá pap.
verso 12
Amikor megjött a király Damaszkuszból, és meglátta az oltárt, odament ahhoz, és áldozott rajta.
verso 13
Meggyújtotta égőáldozatát és ételáldozatát, áldozott italáldozattal is, és hálaáldozatainak vérét elhintette az oltár körül.
verso 14
A rézoltárt pedig, amely az Úr színe előtt állott, elvitette a ház elől, hogy ne álljon az ő oltára és az Úr háza között, és az ő oltárának szögletéhez helyeztette azt észak felől.
verso 15
Áház király megparancsolta Úrijjá papnak: E nagy oltáron gyújtsd meg a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, a király égőáldozatát is az ő ételáldozatával együtt, az egész föld népének is mind az égőáldozatát, mind az ételáldozatát és italáldozatát. Az égőáldozat minden vérét és a többi áldozat minden vérét hintsd el körülötte. A rézoltárról pedig még majd gondolkozom.
verso 16
És Úrijjá pap mindent úgy cselekedett, ahogy Áház király megparancsolta.
verso 17
Áház király letörette a mosdóállványok peremeit, és levetette róluk a mosdómedencéket. A tengert is levetette a rézökrökről, amelyeken állott, és kőtalapzatra helyeztette.
verso 18
A szombati hajlékot,* amelyet a házban építettek, és a külső királyi bejáró helyét áthelyezte az Úr házában Asszíria királya miatt.
verso 19
Áház többi dolga pedig, amit cselekedett, vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
verso 20
Majd elaludt, és atyáihoz tért Áház, és elődeihez temették Dávid városában, és utána fia, Ezékiás lett a király.
Libros
