Királyok második könyve
16. fejezet
1. vers
Pekahnak, Remaljáhú fiának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Áház, Jótámnak, Júda királyának fia.
2. vers
Húszesztendős volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem úgy cselekedett, mint Dávid, az ő atyja, ami tetszett volna az Úrnak, az ő Istenének.
3. vers
Izráel királyainak az útján járt, még a fiát is elégette áldozatul a pogányok utálatosságai szerint, akiket az Úr Izráel fiai elől kiűzött.
4. vers
Ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon és a halmokon és minden zöld fa alatt.
5. vers
Abban az időben jött fel Recín, Arám királya és Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen. Körül is zárták Áházt, de nem tudták legyőzni.
6. vers
Akkor szerezte vissza Recín, Arám királya Élatot az arámoknak, és irtotta ki a júdaiakat Élatból. Azután arámok jöttek Élatba, és ott laknak mindmáig.
7. vers
Követeket küldött Áház Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához ezzel az üzenettel: Szolgád és fiad vagyok. Jöjj fel, és szabadíts meg engem Arám királyának kezéből és Izráel királyának markából, akik reám támadtak.
8. vers
És vette Áház az ezüstöt és az aranyat, amely az Úr házában és a királyi palota kincsei között található volt, és elküldte ajándékul Asszíria királyának.
9. vers
És engedett neki Asszíria királya. Felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette azt, és a benne levőket Kírbe hurcolta, Recínt pedig megölte.
10. vers
Ezután Áház elébe ment Tiglat-Pileszernek, Asszíria királyának Damaszkuszba. Amikor Áház király meglátta azt az oltárt, amely Damaszkuszban volt, elküdte Áház király annak az oltárnak a hasonmását és mintaképét felszereléseivel együtt Úrijjá papnak.
11. vers
Úrijjá pap pedig megépítette az oltárt a szerint a minta szerint, amelyet Áház király Damaszkuszból küldött. Mire Áház király visszajött Damaszkuszból, már elkészítette azt Úrijjá pap.
12. vers
Amikor megjött a király Damaszkuszból, és meglátta az oltárt, odament ahhoz, és áldozott rajta.
13. vers
Meggyújtotta égőáldozatát és ételáldozatát, áldozott italáldozattal is, és hálaáldozatainak vérét elhintette az oltár körül.
14. vers
A rézoltárt pedig, amely az Úr színe előtt állott, elvitette a ház elől, hogy ne álljon az ő oltára és az Úr háza között, és az ő oltárának szögletéhez helyeztette azt észak felől.
15. vers
Áház király megparancsolta Úrijjá papnak: E nagy oltáron gyújtsd meg a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, a király égőáldozatát is az ő ételáldozatával együtt, az egész föld népének is mind az égőáldozatát, mind az ételáldozatát és italáldozatát. Az égőáldozat minden vérét és a többi áldozat minden vérét hintsd el körülötte. A rézoltárról pedig még majd gondolkozom.
16. vers
És Úrijjá pap mindent úgy cselekedett, ahogy Áház király megparancsolta.
17. vers
Áház király letörette a mosdóállványok peremeit, és levetette róluk a mosdómedencéket. A tengert is levetette a rézökrökről, amelyeken állott, és kőtalapzatra helyeztette.
18. vers
A szombati hajlékot,* amelyet a házban építettek, és a külső királyi bejáró helyét áthelyezte az Úr házában Asszíria királya miatt.
19. vers
Áház többi dolga pedig, amit cselekedett, vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
20. vers
Majd elaludt, és atyáihoz tért Áház, és elődeihez temették Dávid városában, és utána fia, Ezékiás lett a király.
Könyvek
