Királyok második könyve
20. fejezet
1. vers
Abban az időben halálosan megbetegedett Ezékiás. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és azt mondta neki: Azt mondja az Úr: Rendelkezz a házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!
2. vers
Akkor arccal a falhoz fordult, és így könyörgött az Úrnak:
3. vers
Ó, Uram, emlékezzél meg róla, hogy hűséggel és feddhetetlen szívvel jártam előtted, és azt cselekedtem, ami jó volt a szemedben. És nagyon sírt Ezékiás.
4. vers
Ézsaiás pedig még alig ért a város közepére, amikor az Úr beszéde így szólt hozzá:
5. vers
Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: „Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyhullatásodat. Íme, meggyógyítalak: harmadnapra fölmész az Úr házába.
6. vers
Életedet tizenöt évvel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Asszíria királyának kezéből. Megoltalmazom e várost énértem és Dávidért, az én szolgámért.”
7. vers
Majd Ézsaiás így folytatta: Hozzatok ide egy köteg száraz fügét! És hoztak. Ezt a kelésre kötötték, és akkor meggyógyult.
8. vers
Ezékiás azt kérdezte Ézsaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az Úr, és hogy harmadnapra fölmehetek az Úr házába?
9. vers
Ézsaiás így felelt: Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy ő megcselekszi ezt a dolgot, amelyről szólt neked: előremenjen-e az árnyék tíz fokkal,* vagy visszatérjen tíz fokkal?
10. vers
Ezékiás így felelt: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia; ne úgy legyen, hanem menjen vissza az árnyék tíz fokkal!
11. vers
Ekkor Ézsaiás próféta könyörgött az Úrhoz, és ő visszatérítette tíz fokkal az árnyékot Áház napóráján azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt.*
12. vers
Ebben az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat küldött Ezékiásnak, mert meghallotta, hogy beteg volt.
13. vers
Ezékiás meghallgatta őket, és megmutatta nekik egész kincsestárát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszeres balzsamot, a drága kenetet, fegyvertárát és mindent, ami csak található volt a kincstáraiban, nem volt semmi a házában és az egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna Ezékiás.
14. vers
Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek.
15. vers
Ő megkérdezte: Mit láttak a házadban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak házamban van, és semmi nincs kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.
16. vers
Akkor azt mondta Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úr beszédét:
17. vers
Íme, eljön az idő, amikor mindazt, ami házadban van, és amit mindmáig gyűjtöttek atyáid, elviszik Babilóniába, és semmi sem marad meg. Ezt mondja az Úr.
18. vers
Utódaid közül is, születendő fiaid közül is elhurcolnak némelyeket, és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában.
19. vers
Ezékiás pedig azt mondta Ézsaiásnak: Jó az Úr beszéde, amelyet elmondtál. És hozzátette: Nem csupa jóság-e, ha békesség és hűség lesz az én napjaimban, amíg élek?
20. vers
Ezékiás többi dolga pedig és minden bátor tette és hogy miként készíttette a tavat és a vízvezetéket, amelyekkel a vizet a városba vezette, vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
21. vers
És elaludt Ezékiás, és atyáihoz tért, és utána fia, Manassé lett a király.
Könyvek
