Királyok második könyve
25. fejezet
1. vers
Uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban és annak tizedik napján történt, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya följött egész hadseregével Jeruzsálem ellen, tábort ütött vele szemben, és körös-körül ostromtornyokat építtetett ellene.
2. vers
A város ostrom alatt állt Cidkijjá király tizenegyedik esztendejéig.
3. vers
De a negyedik hónap kilencedik napján már akkora ínség volt a városban, hogy nem volt mit ennie a föld népének.
4. vers
Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban éjjel kimenekültek a kettős várfal között levő kapun át, amely a király kertje mellett van, bár a káldeusok ott táboroztak a város körül. A király is elmenekült a pusztába vivő úton.
5. vers
De a káldeusok hada űzőbe vette a királyt, és utolérték Jerikó mezején; és egész serege szétszóródott mellőle.
6. vers
Akkor elfogták a királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, ahol ítéletet tartottak fölötte.
7. vers
Cidkijjá fiait saját szeme láttára ölték meg, Cidkijját pedig megvakították és láncra verve elvitték Babilóniába.
8. vers
Az ötödik hónap hetedik napján, Nebukadneccar babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik esztendejében feljött Jeruzsálembe Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, Babilónia királyának szolgája.
9. vers
Felgyújtotta az Úr házát és a királyi palotát; Jeruzsálem összes házát és minden nagy palotáját fölégette.
10. vers
A testőrök parancsnokával levő káldeus csapat pedig lerombolta körös-körül Jeruzsálem kőfalait.
11. vers
A többi népet pedig, amely még megmaradt a városban, és azokat, akik Babilónia királyához pártoltak, és a többi népet mind elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka.
12. vers
A föld népének csak a nincstelenjeiből hagyott ott szőlőműveseket és szántó-vető embereket a testőrök parancsnoka.
13. vers
A rézoszlopokat, amelyek az Úr házában voltak, a mosdómedencék talpait és a réztengert, amely az Úr házában volt, összetörték a káldeusok, és a rezet elvitték Babilóniába.
14. vers
Elvitték a fazekakat is, a lapátokat, a késeket, a tömjénezőket és minden szolgálatra rendelt egyéb rézedényt.
15. vers
Elvitte továbbá a testőrök parancsnoka a serpenyőket, a medencéket, amelyek közül némelyek aranyból, némelyek pedig ezüstből voltak.
16. vers
Elvitte a két rézoszlopot, a réztengert és a mosdómedencék állványait, amelyeket Salamon csináltatott az Úr házához. Megmérhetetlen súlyú rézből voltak ezek az edények.
17. vers
Az egyik oszlop magassága tizennyolc könyök volt, és egy rézgömb volt rajta, és a gömb három könyök magas volt, a gömbön körös-körül recézet volt és gránátalmák, mind rézből, és ugyanilyen volt a másik oszlop is a recézettel együtt.
18. vers
Elhurcolta a testőrök parancsnoka Szerájá papot is az első rendből és Cefanjá papot a második rendből és a három ajtónállót.
19. vers
Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, és öt férfit, akik a király körül forgolódtak, akiket a városban találtak, továbbá a hadsereg írnokát, aki sereget gyűjtött a föld népe közül, és hatvan férfit a föld népe közül, akiket ott találtak a városban.
20. vers
Fogta őket Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka, és elvitte Babilónia királyához Riblába.
21. vers
És levágta őket Babilónia királya, megölte őket Riblában, Hamát földjén. Így hurcolták el Júdát fogságba a maga földjéről.
22. vers
A Júda földjén megmaradt nép fölé pedig, amelyet meghagyott Nebukadneccar, Babilon királya, Gedalját, Ahikámnak, Sáfán fiának a fiát rendelte helytartóul.
23. vers
Mikor pedig a seregek összes parancsnoka és az embereik meghallották, hogy Babilon királya Gedalját tette helytartóvá, elmentek Gedaljához Micpába Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, Szerájá, a netófái Tanhumet fia és Jaazanjáhú, Maakáti fia és embereik.
24. vers
Gedaljá megesküdött nekik és embereiknek, és ezt mondta: Ne féljetek a káldeusoknak való szolgálattól! Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilon királyának, és jó dolgotok lesz!
25. vers
A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjának, Elisámá fiának a fia, aki királyi származék volt, elment tíz férfival, és levágta Gedalját, és meghalt. Megölték azokat a júdaiakat és káldeusokat is, akik vele voltak Micpában.
26. vers
Ezután fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja a seregek parancsnokaival együtt, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól.
27. vers
A harminchetedik esztendőben, Jójákinnak, Júda királyának fogságba hurcolása után a tizenkettedik hónap huszonhetedik napján történt, hogy Evil-Meródak, Babilon királya uralkodásának első esztendejében kiengedte Jójákint, Júda királyát a fogházból.
28. vers
Kegyesen beszélt vele, és följebb helyeztette székét a többi királyénál, akik nála voltak Babilonban.
29. vers
Kicseréltette rabruháit, és Jójákin mindig nála étkezett, életének minden idejében.
30. vers
És mindenkor megkapta a maga részét, amelyet a király rendelt neki napról napra, egész életében.
Könyvek
