Királyok második könyve
10. fejezet
1. vers
Ahábnak hetven fia volt Samáriában. Jéhú levelet írt, és elküldte Samáriába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez és Aháb fiainak nevelőihez ezzel a paranccsal:
2. vers
Mikor e levél hozzátok érkezik, éppen nálatok vannak uratoknak fiai a harci szekerekkel, a lovakkal és a megerősített városok hadi fölszerelésével együtt.
3. vers
Jól nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb uratok fiai közül, és azt ültessétek apja trónjára, és harcoljatok uratok házáért.
4. vers
De azok igen megrettentek, és azt mondták: Íme, már két király sem állhatott meg vele szemben, akkor mi hogyan állhatnánk meg?
5. vers
Akkor a palota felügyelője és a város parancsnoka meg a vének és a nevelők ezt az üzenetet küldték Jéhúnak: Szolgáid vagyunk, és bármit parancsolsz nekünk, azt megtesszük. Mi nem teszünk senkit királlyá. Tedd azt, ami neked tetszik!
6. vers
Erre egy második levélben ezt írta nekik: Ha velem tartotok, és hallgattok a szavamra, vegyétek a fejét azoknak a férfiaknak, uratok fiainak, és jöjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. A király fiai, e hetven férfiú ugyanis a város előkelőinél voltak; azok nevelték őket.
7. vers
És amikor a levél hozzájuk jutott, vették a király fiait, és megölték a hetven férfit, fejüket kosarakba rakták és elküldték Jéhúnak Jezréelbe.
8. vers
Amikor a követ megérkezett, és jelentette neki, hogy elhozták a királyfiak fejét, azt mondta: Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt reggelre.
9. vers
Amikor pedig reggel kiment, megállt, és azt mondta az egész népnek: Ti igazak vagytok. Íme, én ütöttem pártot uram ellen, és én öltem meg őt. De ki vágta le mindezeket?
10. vers
Tudjátok meg ebből, hogy semmi sem esik a földre az Úr beszédéből, amelyet az Úr Aháb háza ellen szólt, és az Úr véghez vitte, amit szolgája, Illés által kijelentett.
11. vers
Azután levágta Jéhú mindazokat, akik még megmaradtak Aháb házából Jezréelben, és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.
12. vers
Majd fölkelt, elindult és elment Samáriába. De útközben, a pásztorok juhnyíró házánál
13. vers
találkozott Ahazjának, Júda királyának a testvéreivel Jéhú, és megkérdezte: Kik vagytok? Ők így feleltek: Ahazjá testvérei vagyunk, és lejöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit meg a királyné fiait.
14. vers
Jéhú ezt parancsolta: Fogjátok el őket élve! Erre élve elfogták és megölték őket a juhnyíró ház kútja mellett: negyvenkét férfit. Nem hagyott életben senkit.
15. vers
Onnan továbbmenve, összetalálkozott Jehónádábbal, Rékáb fiával, aki elébe jött, köszöntötte őt, és ezt kérdezte tőle: Vajon olyan igaz-e a szíved, mint az én szívem a te szívedhez? Jehónádáb így felelt: Olyan. Jéhú azt mondta: Ha így van, nyújts kezet! És ő kezet nyújtott, és felültette őt maga mellé a szekérbe.
16. vers
Ezt mondta: Gyere velem, és lásd meg, hogyan állok bosszút az Úrért. És vele együtt vitték őt az ő harci szekerén.
17. vers
Miután megérkezett Samáriába, levágta mindazokat, akik az Aháb nemzetségéből megmaradtak ott, amíg ki nem pusztította őket az Úr beszéde szerint, amelyet kijelentett Illésnek.
18. vers
Akkor Jéhú összegyűjtötte az egész népet, és azt mondta nekik: Aháb kevéssé szolgálta Baalt. Jéhú sokkal jobban akarja szolgálni.
19. vers
Most azért hívjátok ide hozzám Baal minden prófétáját, minden papját és minden szolgáját. Senki el ne maradjon, mert nagy áldozatot akarok bemutatni Baalnak. Aki nem jön el, annak meg kell halnia! Jéhú álnokságból tette ezt, hogy elpusztítsa a Baal tisztelőit.
20. vers
Majd ezt mondta: Szenteljetek ünnepet Baal tiszteletére! És ki is hirdették ezt.
21. vers
Akkor Jéhú hírvivőket küldött szét egész Izráelbe, és Baal minden tisztelője eljött. Senki sem maradt, aki ne jött volna el. Bementek Baal templomába, és megtelt a Baal templomának minden zuga.
22. vers
Akkor ezt mondta a ruhatárnoknak: Hozz ki ruhákat Baal minden tisztelőjének. Erre hozott nekik ruhákat.
23. vers
Akkor bement Jéhú és Jehónádáb, Rékáb fia a Baal templomába, és ezt mondta a Baal tisztelőinek: Nézzetek körül, és vizsgáljátok meg, hogy valamiképpen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baal tisztelői.
24. vers
Majd amikor bementek, hogy ajándékokkal és égőáldozatokkal áldozzanak, Jéhú felállított kívül nyolcvan embert, akiknek azt mondta: Aki egyet is elszalaszt azok közül, akiket a kezetekbe adok, annak életével kell fizetnie azért az emberért.
25. vers
Mikor pedig elvégezték az égőáldozatot, megparancsolta Jéhú a testőröknek és a hadnagyoknak: Menjetek be, és vágjátok le őket, egy se meneküljön meg közülük! Erre a testőrök és a hadnagyok kardélre hányták őket, és kidobálták holttestüket. Azután bementek a Baal-templom belsejébe,
26. vers
és kihordták és megégették Baal templomának a bálványait.
27. vers
Lerombolták Baal oszlopát is templomostul, és árnyékszékké tették azt mindmáig.
28. vers
Így pusztította ki Jéhú Baalt Izráelből.
29. vers
De nem szakadt el Jéhú Jeroboámnak, Nebát fiának a bűneitől, aki vétekbe ejtette Izráelt: az aranyborjúktól, amelyek Bételben és Dánban voltak.
30. vers
Az Úr azt mondta Jéhúnak: Mivel szorgalmasan megtetted, ami tetszik nekem, és szívem kívánsága szerint cselekedtél Aháb házával, fiaid negyedízig ülnek Izráel trónján.
31. vers
De Jéhú mégsem igyekezett azon, hogy teljes szívvel az Úrnak, Izráel Istenének a törvénye szerint járjon. Nem szakadt el Jeroboám vétkeitől, aki bűnbe ejtette Izráelt.
32. vers
Abban az időben kezdte az Úr megtépázni Izráelt, mert megverte őket Hazáél Izráel minden határa mentén:
33. vers
a Jordántól napkeletre, a gileádbelieknek, majd Gád, Rúben és Manassé törzsének egész földjét, az Arnón-patak mellett fekvő Aróértől kezdődően egész Gileádot és Básánt.
34. vers
Jéhúnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedete és minden erőssége vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?
35. vers
Aztán elaludt Jéhú, és atyáihoz tért, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Joáház lett a király.
36. vers
Az az idő, amíg Jéhú Izráel királya volt Samáriában, huszonnyolc esztendő volt.
Könyvek
