Királyok második könyve

chapter 22


Chapters:


verse #1

Nyolcesztendős volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jedídá volt, a bockati Adájá leánya.


verse #2

Az Úr szemében kedves dolgot cselekedett, és mindenben atyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra.


verse #3

Jósiás király tizennyolcadik esztendejében történt, hogy elküldte a király Sáfán kancellárt, aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt, az Úr házához ezzel az üzenettel:


verse #4

Menj föl Hilkijjához, a főpaphoz, hogy szedje össze az Úr házában összegyűlt pénzt, amelyet az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől.


verse #5

Adják oda azt az Úr házánál levő munkások felügyelőinek a kezébe, hogy adják át a munkásoknak, akik az Úr házán dolgoznak, hogy a templom rongálódásait kijavítsák:


verse #6

az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.


verse #7

De nem kell tőlük számadást kérni a pénzről, amelyet a kezükbe adnak, mert ők becsülettel végzik azt.


verse #8

Egyszer csak Hilkijjá főpap így szólt Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az Úr házában! És Hilkijjá odaadta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el.


verse #9

Ezután Sáfán kancellár elment a királyhoz, és ezt az üzenetet vitte neki: Szolgáid összeszedték a házban található pénzt, és odaadták azt az Úr házában dolgozók felügyelőinek a kezébe.


verse #10

És még ezt mondta a királynak Sáfán kancellár: Egy könyvet adott nekem Hilkijjá pap. És felolvasta azt Sáfán a király előtt.


verse #11

Mikor pedig hallotta a király a törvénykönyv szavait, megszaggatta ruháit.


verse #12

Majd ezt parancsolta a király Hilkijjá papnak és Ahikámnak, Sáfán fiának és Akbórnak, Mikájá fiának és Sáfánnak, a kancellárnak és Aszájának, a király szolgájának:


verse #13

Menjetek, kérdezzétek meg az Urat értem, a népért és egész Júdáért e könyv szavai felől, amelyet megtaláltak. Mert nagy az Úr haragja, amely fölgerjedt ellenünk, mivel atyáink nem engedelmeskedtek e könyv szavainak, hogy mindent úgy cselekedtek volna, amint számunkra meg van írva.


verse #14

Hilkijjá pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá elment Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasznak, a ruhák őrzője unokájának a feleségéhez, aki Jeruzsálem másik részében lakott, és beszéltek vele.


verse #15

Ő ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: „Mondjátok meg a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött:


verse #16

Ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet hozok erre a helyre és az e helyen lakozókra a könyv minden szava szerint, amelyet Júda királya olvasott.


verse #17

Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra indítsanak kezük mindenféle csinálmányával. Ezért fellángol az én haragom e hely ellen, és nem alszik ki.”


verse #18

Júda királyának pedig, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: „Mivel e beszédekre, amelyeket hallottál,


verse #19

meglágyult a szíved, és megaláztad magadat az Úr előtt, hallva azokat, amiket e hely és az ezen a helyen lakók ellen szóltam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgattalak – ezt mondja az Úr. –


verse #20

Ezért, íme, atyáidhoz gyűjtelek, és békességgel visznek sírodba, és nem látja meg szemed azt a nagy veszedelmet, amelyet én e helyre hozok.” És megvitték a választ a királynak.

Chapters:


Books