chapter 13
Dávid tanácsot tartott az ezredek és századok fejeivel és valamennyi vezérrel,
majd azt mondta Izráel egész gyülekezetének: Ha tetszik nektek, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van, küldjünk üzenetet mindenfelé testvéreinkhez, akik otthon maradtak Izráel minden tartományában, és velük együtt a papokhoz és lévitákhoz, városaik és földjeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk.
És hozzuk ide mihozzánk Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.
Erre az egész gyülekezet azt mondta, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez a dolog az egész nép előtt.
Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy Isten ládáját elhozzák Kirjat-Jeárimból.
Fölvonult tehát Dávid és vele egész Izráel Baalába, Kirjat-Jeárimba, amely Júdában van, hogy elhozzák onnan Istennek, a kerúbok között ülő Úrnak a ládáját, akinek a nevét segítségül hívták.
Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából. Uzzá és Ahjó vezette a szekeret.
Dávid pedig és az egész Izráel táncolt Isten előtt teljes erővel, énekekkel, citerákkal, hegedűkkel, dobokkal, cintányérokkal és kürtökkel.
Mikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök.
Ezért fölgerjedt az Úr haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, s meghalt ott, az Isten színe előtt.
Akkor Dávid igen megdöbbent, hogy az Úr ilyen csapással sújtotta Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Perec-Uzzának nevezik.
Azon a napon Dávid félni kezdett Istentől, és ezt mondta: Hogy merjem bevinni magamhoz Isten ládáját?!
Ezért Dávid nem magához vitette be a ládát Dávid városába, hanem a gáti Óbéd-Edóm házában helyezte el.
Isten ládája három hónapig Óbéd-Edóm családjánál, az ő házában volt, és megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét, amije volt.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly