Krónikák első könyve
13. fejezet
1. vers
Dávid tanácsot tartott az ezredek és századok fejeivel és valamennyi vezérrel,
2. vers
majd azt mondta Izráel egész gyülekezetének: Ha tetszik nektek, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van, küldjünk üzenetet mindenfelé testvéreinkhez, akik otthon maradtak Izráel minden tartományában, és velük együtt a papokhoz és lévitákhoz, városaik és földjeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk.
3. vers
És hozzuk ide mihozzánk Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.
4. vers
Erre az egész gyülekezet azt mondta, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez a dolog az egész nép előtt.
5. vers
Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy Isten ládáját elhozzák Kirjat-Jeárimból.
6. vers
Fölvonult tehát Dávid és vele egész Izráel Baalába, Kirjat-Jeárimba, amely Júdában van, hogy elhozzák onnan Istennek, a kerúbok között ülő Úrnak a ládáját, akinek a nevét segítségül hívták.
7. vers
Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából. Uzzá és Ahjó vezette a szekeret.
8. vers
Dávid pedig és az egész Izráel táncolt Isten előtt teljes erővel, énekekkel, citerákkal, hegedűkkel, dobokkal, cintányérokkal és kürtökkel.
9. vers
Mikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök.
10. vers
Ezért fölgerjedt az Úr haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, s meghalt ott, az Isten színe előtt.
11. vers
Akkor Dávid igen megdöbbent, hogy az Úr ilyen csapással sújtotta Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Perec-Uzzának nevezik.
12. vers
Azon a napon Dávid félni kezdett Istentől, és ezt mondta: Hogy merjem bevinni magamhoz Isten ládáját?!
13. vers
Ezért Dávid nem magához vitette be a ládát Dávid városába, hanem a gáti Óbéd-Edóm házában helyezte el.
14. vers
Isten ládája három hónapig Óbéd-Edóm családjánál, az ő házában volt, és megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét, amije volt.
Könyvek
