Krónikák első könyve
16. fejezet
1. vers
Mikor pedig bevitték Isten ládáját és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid állított fel neki, egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be Isten előtt.
2. vers
Amikor Dávid elvégezte az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, az Úr nevében megáldotta a népet.
3. vers
Azután minden izráeli férfinak és asszonynak kiosztott egy-egy kenyeret és egy-egy darab húst meg aszú szőlőt.
4. vers
És szolgákat rendelt az Úr ládája elé a léviták közül, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5. vers
Ászáf volt a vezető, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeiél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeiél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányérokon játszott.
6. vers
Benájáhú és Jahaziél papok állandóan kürtöltek az Úr szövetségládája előtt.
7. vers
Azon a napon nevezte ki először Dávid Ászáfot és atyjafiait az Úr magasztalására.
8. vers
Dicsérjétek az Urat,
hívjátok segítségül a nevét,
hirdessétek nagy tetteit minden nép között.
9. vers
Énekeljetek neki, zengjetek neki dicséretet,
beszéljétek el minden csodáját.
10. vers
Dicsőítsétek szent nevét;
örvendezzen a szíve azoknak, akik keresik az Urat.
11. vers
Keressétek az Urat és az ő erejét,
keressétek orcáját szüntelen.
12. vers
Emlékezzetek meg csodálatos dolgairól, amelyeket cselekedett,
csodáiról és szájának ítéleteiről.
13. vers
Ó, Izráel utódai, akik szolgái vagytok!
Jákóbnak fiai, akiket kiválasztott!
14. vers
Ő az Úr, a mi Istenünk!
Az egész földnek szólnak rendelkezései!
15. vers
Emlékezzetek örökké szövetségére
és beszédére, amelyet parancsolt ezer nemzedéken át;
16. vers
szövetségére, amelyet Ábrahámmal szerzett,
és Izsáknak tett esküjére.
17. vers
Örök végzésként állította azt Jákób elé,
Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18. vers
ezt mondván:
Neked adom Kánaán földjét, hogy örökségetek legyen.
19. vers
Akkor még igen kevesen voltatok,
és jövevények voltatok azon a földön.
20. vers
Az egyik néptől a másikig
és az egyik országból a másik országba vándoroltak.
21. vers
Mégsem engedte, hogy bárki bántsa őket,
sőt még a királyokat is megintette miattuk.
22. vers
Ezt mondta: Fölkentjeimet ne bántsátok,
prófétáimnak se ártsatok!
23. vers
Mind az egész föld énekeljen az Úrnak,
napról napra hirdessétek szabadítását!
24. vers
Beszéljetek dicsőségéről a nemzetek között,
csodálatos dolgairól minden nép között!
25. vers
Mert nagy az Úr, és igen dicsérendő,
félelmesebb minden istennél.
26. vers
Mert a népek minden istene csak bálvány,
de az Úr teremtette az egeket.
27. vers
Dicsőség és tisztesség jár őelőtte,
erő és vigasság van lakóhelyén.
28. vers
Magasztaljátok az Urat, népeknek törzsei,
magasztaljátok az Úr dicsőségét és erejét!
29. vers
Adjatok dicsőséget az Úr nevének,
hozzatok ajándékot, jöjjetek színe elé,
imádjátok az Urat szent ékességben.
30. vers
Reszkessen előtte az egész föld!
A földkerekség is szilárdan áll,
hogy ne ingadozzék.
31. vers
Örüljenek az egek, örvendezzen a föld,
és mondják el a népek között: uralkodik az Úr!
32. vers
Zúgjon a tenger a benne levőkkel,
örvendezzen a mező és minden rajta lévő!
33. vers
Ujjonganak majd az erdő fái az Úr előtt,
amikor eljön, hogy megítélje a földet.
34. vers
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,
mert irgalmassága örökkévaló.
35. vers
Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk,
gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól,
hogy hálát adhassunk szent nevednek,
és dicsérhessünk, magasztalhassunk!
36. vers
Áldott az Úr, Izráel Istene
öröktől fogva mindörökké!
És az egész nép így felelt: Ámen! És dicsérte az Urat.
37. vers
Ott hagyta azért Dávid az Úr szövetségládájánál Ászáfot és testvéreit, hogy a láda előtt mindennap állandóan szolgáljanak,
38. vers
továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc testvérét. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
39. vers
Cádók papot pedig és testvéreit, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a magaslaton, amely Gibeónban van,
40. vers
hogy égőáldozatot mutassanak be az Úrnak szüntelen az égőáldozat oltárán reggel meg este egészen úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, melyet Izráelnek parancsolt.
41. vers
Hémánt és Jedútúnt is velük hagyta, és másokat is választott, akiket név szerint megneveztek, hogy az Urat dicsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló!
42. vers
Hémánnál és Jedútúnnál voltak a kürtök, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiait pedig kapuőrökké tette.
43. vers
Akkor eltávozott az egész nép, ki-ki a maga házába. Dávid pedig visszatért, hogy saját háza népét is megáldja.
Könyvek
