Krónikák első könyve
capítulo 16
verso 1
Mikor pedig bevitték Isten ládáját és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid állított fel neki, egészen elégő és békeáldozatokat mutattak be Isten előtt.
verso 2
Amikor Dávid elvégezte az égőáldozat és a békeáldozat bemutatását, az Úr nevében megáldotta a népet.
verso 3
Azután minden izráeli férfinak és asszonynak kiosztott egy-egy kenyeret és egy-egy darab húst meg aszú szőlőt.
verso 4
És szolgákat rendelt az Úr ládája elé a léviták közül, hogy hirdessék, magasztalják és dicsérjék az Urat, Izráel Istenét.
verso 5
Ászáf volt a vezető, a helyettese Zekarjá, továbbá Jeiél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájáhú és Óbéd-Edóm. Jeiél lanton és citerán, Ászáf pedig cintányérokon játszott.
verso 6
Benájáhú és Jahaziél papok állandóan kürtöltek az Úr szövetségládája előtt.
verso 7
Azon a napon nevezte ki először Dávid Ászáfot és atyjafiait az Úr magasztalására.
verso 8
Dicsérjétek az Urat,
hívjátok segítségül a nevét,
hirdessétek nagy tetteit minden nép között.
verso 9
Énekeljetek neki, zengjetek neki dicséretet,
beszéljétek el minden csodáját.
verso 10
Dicsőítsétek szent nevét;
örvendezzen a szíve azoknak, akik keresik az Urat.
verso 11
Keressétek az Urat és az ő erejét,
keressétek orcáját szüntelen.
verso 12
Emlékezzetek meg csodálatos dolgairól, amelyeket cselekedett,
csodáiról és szájának ítéleteiről.
verso 13
Ó, Izráel utódai, akik szolgái vagytok!
Jákóbnak fiai, akiket kiválasztott!
verso 14
Ő az Úr, a mi Istenünk!
Az egész földnek szólnak rendelkezései!
verso 15
Emlékezzetek örökké szövetségére
és beszédére, amelyet parancsolt ezer nemzedéken át;
verso 16
szövetségére, amelyet Ábrahámmal szerzett,
és Izsáknak tett esküjére.
verso 17
Örök végzésként állította azt Jákób elé,
Izráelnek örökkévaló szövetségül,
verso 18
ezt mondván:
Neked adom Kánaán földjét, hogy örökségetek legyen.
verso 19
Akkor még igen kevesen voltatok,
és jövevények voltatok azon a földön.
verso 20
Az egyik néptől a másikig
és az egyik országból a másik országba vándoroltak.
verso 21
Mégsem engedte, hogy bárki bántsa őket,
sőt még a királyokat is megintette miattuk.
verso 22
Ezt mondta: Fölkentjeimet ne bántsátok,
prófétáimnak se ártsatok!
verso 23
Mind az egész föld énekeljen az Úrnak,
napról napra hirdessétek szabadítását!
verso 24
Beszéljetek dicsőségéről a nemzetek között,
csodálatos dolgairól minden nép között!
verso 25
Mert nagy az Úr, és igen dicsérendő,
félelmesebb minden istennél.
verso 26
Mert a népek minden istene csak bálvány,
de az Úr teremtette az egeket.
verso 27
Dicsőség és tisztesség jár őelőtte,
erő és vigasság van lakóhelyén.
verso 28
Magasztaljátok az Urat, népeknek törzsei,
magasztaljátok az Úr dicsőségét és erejét!
verso 29
Adjatok dicsőséget az Úr nevének,
hozzatok ajándékot, jöjjetek színe elé,
imádjátok az Urat szent ékességben.
verso 30
Reszkessen előtte az egész föld!
A földkerekség is szilárdan áll,
hogy ne ingadozzék.
verso 31
Örüljenek az egek, örvendezzen a föld,
és mondják el a népek között: uralkodik az Úr!
verso 32
Zúgjon a tenger a benne levőkkel,
örvendezzen a mező és minden rajta lévő!
verso 33
Ujjonganak majd az erdő fái az Úr előtt,
amikor eljön, hogy megítélje a földet.
verso 34
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,
mert irgalmassága örökkévaló.
verso 35
Mondjátok: Segíts meg minket, szabadító Istenünk,
gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól,
hogy hálát adhassunk szent nevednek,
és dicsérhessünk, magasztalhassunk!
verso 36
Áldott az Úr, Izráel Istene
öröktől fogva mindörökké!
És az egész nép így felelt: Ámen! És dicsérte az Urat.
verso 37
Ott hagyta azért Dávid az Úr szövetségládájánál Ászáfot és testvéreit, hogy a láda előtt mindennap állandóan szolgáljanak,
verso 38
továbbá Óbéd-Edómot és hatvannyolc testvérét. Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hószá voltak a kapuőrök.
verso 39
Cádók papot pedig és testvéreit, a papokat az Úr hajléka előtt hagyta a magaslaton, amely Gibeónban van,
verso 40
hogy égőáldozatot mutassanak be az Úrnak szüntelen az égőáldozat oltárán reggel meg este egészen úgy, ahogy meg van írva az Úr törvényében, melyet Izráelnek parancsolt.
verso 41
Hémánt és Jedútúnt is velük hagyta, és másokat is választott, akiket név szerint megneveztek, hogy az Urat dicsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló!
verso 42
Hémánnál és Jedútúnnál voltak a kürtök, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek. Jedútún fiait pedig kapuőrökké tette.
verso 43
Akkor eltávozott az egész nép, ki-ki a maga házába. Dávid pedig visszatért, hogy saját háza népét is megáldja.
Libros
