Krónikák első könyve
capítulo 13
verso 1
Dávid tanácsot tartott az ezredek és századok fejeivel és valamennyi vezérrel,
verso 2
majd azt mondta Izráel egész gyülekezetének: Ha tetszik nektek, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van, küldjünk üzenetet mindenfelé testvéreinkhez, akik otthon maradtak Izráel minden tartományában, és velük együtt a papokhoz és lévitákhoz, városaik és földjeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk.
verso 3
És hozzuk ide mihozzánk Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.
verso 4
Erre az egész gyülekezet azt mondta, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez a dolog az egész nép előtt.
verso 5
Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy Isten ládáját elhozzák Kirjat-Jeárimból.
verso 6
Fölvonult tehát Dávid és vele egész Izráel Baalába, Kirjat-Jeárimba, amely Júdában van, hogy elhozzák onnan Istennek, a kerúbok között ülő Úrnak a ládáját, akinek a nevét segítségül hívták.
verso 7
Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából. Uzzá és Ahjó vezette a szekeret.
verso 8
Dávid pedig és az egész Izráel táncolt Isten előtt teljes erővel, énekekkel, citerákkal, hegedűkkel, dobokkal, cintányérokkal és kürtökkel.
verso 9
Mikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök.
verso 10
Ezért fölgerjedt az Úr haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, s meghalt ott, az Isten színe előtt.
verso 11
Akkor Dávid igen megdöbbent, hogy az Úr ilyen csapással sújtotta Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Perec-Uzzának nevezik.
verso 12
Azon a napon Dávid félni kezdett Istentől, és ezt mondta: Hogy merjem bevinni magamhoz Isten ládáját?!
verso 13
Ezért Dávid nem magához vitette be a ládát Dávid városába, hanem a gáti Óbéd-Edóm házában helyezte el.
verso 14
Isten ládája három hónapig Óbéd-Edóm családjánál, az ő házában volt, és megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét, amije volt.
Libros
