Krónikák első könyve
capítulo 11
verso 1
Ezután az izráeliek mindnyájan Dávidhoz gyűltek Hebrónba, és azt mondták: Íme, mi a te csontod és a te tested vagyunk.
verso 2
Ezelőtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, aki harcba vitted és visszahoztad Izráelt, és ezt mondta neked a te Urad, Istened: Te legelteted népemet, Izráelt, és te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme.
verso 3
Elment tehát Izráel minden véne a királyhoz Hebrónba, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr előtt. És Izráel királyává kenték Dávidot, ahogyan az Úr kijelentette Sámuel által.
verso 4
Akkor Dávid és egész Izráel elment Jeruzsálem alá. Ez Jebúsz, ahol a jebúsziak laktak.
verso 5
Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Ide be nem jössz! Dávid azonban bevette Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.
verso 6
Mert azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az elöljáró és vezér lesz! Mivel legelsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett elöljáróvá.
verso 7
Azután ott lakott Dávid a várban, azért nevezték el azt Dávid városának.
verso 8
És kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét, Jóáb pedig a város fönnmaradó részét.
verso 9
És Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura.
verso 10
Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik mellette voltak, akik erősen munkálkodtak vele az ő királyságáért egész Izráellel együtt, hogy királlyá válasszák őt Izráel fölött az Úr beszéde szerint.
verso 11
Ezek voltak szám szerint a vitézei, akik körülötte voltak: Jásobám, Hakmóni fia, harminc fő elöljárója. Ő egy ízben, mikor fölemelte dárdáját, háromszáz embert sebesített meg vele.
verso 12
Utána Eleázár, az ahóhi Dódó fia, a három hős egyike.
verso 13
Ő volt Dáviddal Efesz-Dammimban, ahová összegyűltek harcolni a filiszteusok. Egy darab árpaföld volt ott. Amikor a nép elmenekült a filiszteusok elől,
verso 14
ők megálltak ott, annak a darab földnek a közepén, megvédték azt, és megverték a filiszteusokat. Így szerzett nekik az Úr nagy szabadulást.
verso 15
Máskor a harminc vezér közül hárman lementek Dávidhoz, a kősziklához, az Adullám barlangjába, a filiszteusok pedig a Refáim-völgyben ütöttek tábort.
verso 16
Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok hada pedig Betlehemnél.
verso 17
Dávid vizet kívánt, és így szólt: Ó, ki hozna nekem inni a Betlehem kapuja előtt való forrás vizéből?
verso 18
Akkor keresztülvágták magukat hárman a filiszteusok táborán, és vizet merítettek a betlehemi forrásból, amely a kapu előtt volt, majd fölvitték, és odamentek vele Dávidhoz. De Dávid nem akart inni, hanem kiöntötte azt az Úrnak.
verso 19
Ezt mondta: Az én Istenem őrizzen meg attól, hogy ezt cselekedjem. E férfiak vérét igyam-e meg, akik életüket halálra szánták? Mert ők ezt életük kockáztatásával hozták. És semmiképpen sem akart inni. Ezt cselekedte a három vitéz.
verso 20
Abisaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak az elöljárója. Ő ragadott dárdát úgy, hogy háromszáz embert sebesített meg. Ő volt a leghíresebb a három közül.
verso 21
A három közül a másik kettőnél híresebb volt, azért lett a parancsnokuk. De egymaga mégsem ért föl a hárommal.*
verso 22
A kabceéli Benájá, Jójádá fia is vitéz férfiú volt, nagy dolgokat cselekedett. Ő vágta le Móáb két bajnokát, ő ment le a verembe, és ölte meg az oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
verso 23
Ugyanő ölt meg egy öt könyök magas egyiptomi férfit, akinek lándzsája akkora volt, mint a szövőszék zugolyfája. Egy szál bottal szállt szembe vele, kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és saját lándzsájával átütötte.
verso 24
Ezeket cselekedte Benájá, Jójádá fia, és ő is híres volt a három hős között.
verso 25
Híres volt a harminc között, de azzal a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök parancsnokává tette.
verso 26
A sereg vitézei pedig ezek:
Aszáél, Jóáb testvére,
Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
verso 27
a haróri Sammót,
a pelóni Helec,
verso 28
a tekóai Írá, Ikkés fia,
az anátóti Abiezer,
verso 29
a húsái Szibbekaj,
az ahóhi Ílaj,
verso 30
a netófái Mahraj,
a netófái Héled, Baaná fia,
verso 31
a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia,
a pirátóni Benájá,
verso 32
a nahalé-gaasi Húraj,
az arbai Abiél,
verso 33
a baharúmi Azmávet,
a saalbóni Eljahbá,
verso 34
a gizóni Hásém fiai,
a harári Jónátán, Ságé fia,
verso 35
a harári Ahiám, Szákár fia,
Elifal, Úr fia,
verso 36
a mekérai Héfer,
a pelóni Ahijjá,
verso 37
a karmeli Hecró,
Naaraj, Ezbaj fia,
verso 38
Jóél, Nátán testvére,
Mibhár, Hagri fia,
verso 39
az ammóni Celek,
a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának fegyverhordozója,
verso 41
a hettita Úriás,
Zábád, Ahlaj fia,
verso 42
Adiná, a rúbeni Sizá fia, aki a rúbeniek elöljárója volt, és vele harmincan voltak.
verso 43
Hánán, Maaká fia
és a mitnibeli Jósáfát,
verso 44
az asterái Uzzijjá,
az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeiél,
verso 45
Jedíaél, Simri fia és testvére, a tíci Jóhá,
verso 46
a mahavimi Eliél,
Jeribaj és Jósajá, Elnáam fiai;
a móábi Jitmá,
verso 47
Eliél, Óbéd és a mecóbájái Jaasziél.
Libros
