Krónikák első könyve

11. fejezet

Fejezetek:

Ezután az izráeliek mindnyájan Dávidhoz gyűltek Hebrónba, és azt mondták: Íme, mi a te csontod és a te tested vagyunk.

Ezelőtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, aki harcba vitted és visszahoztad Izráelt, és ezt mondta neked a te Urad, Istened: Te legelteted népemet, Izráelt, és te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme.

3. vers

Elment tehát Izráel minden véne a királyhoz Hebrónba, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr előtt. És Izráel királyává kenték Dávidot, ahogyan az Úr kijelentette Sámuel által.

4. vers

Akkor Dávid és egész Izráel elment Jeruzsálem alá. Ez Jebúsz, ahol a jebúsziak laktak.

5. vers

Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Ide be nem jössz! Dávid azonban bevette Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.

6. vers

Mert azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az elöljáró és vezér lesz! Mivel legelsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett elöljáróvá.

7. vers

Azután ott lakott Dávid a várban, azért nevezték el azt Dávid városának.

8. vers

És kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét, Jóáb pedig a város fönnmaradó részét.

9. vers

És Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura.

10. vers

Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik mellette voltak, akik erősen munkálkodtak vele az ő királyságáért egész Izráellel együtt, hogy királlyá válasszák őt Izráel fölött az Úr beszéde szerint.

11. vers

Ezek voltak szám szerint a vitézei, akik körülötte voltak: Jásobám, Hakmóni fia, harminc fő elöljárója. Ő egy ízben, mikor fölemelte dárdáját, háromszáz embert sebesített meg vele.

12. vers

Utána Eleázár, az ahóhi Dódó fia, a három hős egyike.

13. vers

Ő volt Dáviddal Efesz-Dammimban, ahová összegyűltek harcolni a filiszteusok. Egy darab árpaföld volt ott. Amikor a nép elmenekült a filiszteusok elől,

14. vers

ők megálltak ott, annak a darab földnek a közepén, megvédték azt, és megverték a filiszteusokat. Így szerzett nekik az Úr nagy szabadulást.

15. vers

Máskor a harminc vezér közül hárman lementek Dávidhoz, a kősziklához, az Adullám barlangjába, a filiszteusok pedig a Refáim-völgyben ütöttek tábort.

16. vers

Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok hada pedig Betlehemnél.

17. vers

Dávid vizet kívánt, és így szólt: Ó, ki hozna nekem inni a Betlehem kapuja előtt való forrás vizéből?

18. vers

Akkor keresztülvágták magukat hárman a filiszteusok táborán, és vizet merítettek a betlehemi forrásból, amely a kapu előtt volt, majd fölvitték, és odamentek vele Dávidhoz. De Dávid nem akart inni, hanem kiöntötte azt az Úrnak.

19. vers

Ezt mondta: Az én Istenem őrizzen meg attól, hogy ezt cselekedjem. E férfiak vérét igyam-e meg, akik életüket halálra szánták? Mert ők ezt életük kockáztatásával hozták. És semmiképpen sem akart inni. Ezt cselekedte a három vitéz.

20. vers

Abisaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak az elöljárója. Ő ragadott dárdát úgy, hogy háromszáz embert sebesített meg. Ő volt a leghíresebb a három közül.

21. vers

A három közül a másik kettőnél híresebb volt, azért lett a parancsnokuk. De egymaga mégsem ért föl a hárommal.*

22. vers

A kabceéli Benájá, Jójádá fia is vitéz férfiú volt, nagy dolgokat cselekedett. Ő vágta le Móáb két bajnokát, ő ment le a verembe, és ölte meg az oroszlánt, amikor egyszer hó esett.

23. vers

Ugyanő ölt meg egy öt könyök magas egyiptomi férfit, akinek lándzsája akkora volt, mint a szövőszék zugolyfája. Egy szál bottal szállt szembe vele, kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és saját lándzsájával átütötte.

24. vers

Ezeket cselekedte Benájá, Jójádá fia, és ő is híres volt a három hős között.

25. vers

Híres volt a harminc között, de azzal a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök parancsnokává tette.

26. vers

A sereg vitézei pedig ezek:

Aszáél, Jóáb testvére,

Elhánán, a betlehemi Dódó fia,

27. vers

a haróri Sammót,

a pelóni Helec,

28. vers

a tekóai Írá, Ikkés fia,

az anátóti Abiezer,

29. vers

a húsái Szibbekaj,

az ahóhi Ílaj,