Krónikák első könyve
14. fejezet
1. vers
Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, meg cédrusfákat, kőműveseket és ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki.
2. vers
És fölismerte Dávid, hogy az Úr megerősítette őt a királyságban Izráel fölött, mivel igen felmagasztalta országát az ő népéért, Izráelért.
3. vers
Dávid még több feleséget vett Jeruzsálemben, és nemzett még más fiakat és leányokat is.
4. vers
Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon,
7. vers
Elisámá, Beeljádá és Elifelet.
8. vers
Amikor megtudták a filiszteusok, hogy Dávidot királlyá kenték egész Izráel fölött, feljött az összes filiszteus, hogy megkeressék Dávidot. Amikor Dávid meghallotta ezt, kivonult ellenük.
9. vers
A filiszteusok pedig odaértek, és ellepték a Refáim-völgyet.
10. vers
Ekkor Dávid megkérdezte Istent: Menjek-e a filiszteusok ellen, kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte neki: Menj, és kezedbe adom őket!
11. vers
Fölmentek tehát Baal-Perácimba, és ott Dávid megverte őket. Ekkor ezt mondta Dávid: Isten szétoszlatta az ellenségeimet kezem által úgy, ahogy a víz szétoszlik. Azért nevezték azt a helyet Baal-Perácimnak.
12. vers
A filiszteusok otthagyták bálványisteneiket, Dávid pedig megparancsolta, hogy égessék el azokat.
13. vers
Ismét fölkerekedtek a filiszteusok, és ellepték a völgyet.
14. vers
Azért Dávid ismét megkérdezte Istent, és Isten azt felelte neki: /Ne vonulj föl utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák* irányából támadj rájuk./**
15. vers
És mikor lépések zaját fogod hallani a szederfák teteje felől, akkor vonulj ki a harcra, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát.
16. vers
Dávid azért úgy cselekedett, ahogy Isten meghagyta neki, és Gibeóntól fogva szinte Gézerig vágták a filiszteusok táborát.
17. vers
Dávid híre pedig elterjedt az országokban, és az Úr félelmet keltett iránta minden nép között.
Könyvek
