Krónikák első könyve
21. fejezet
1. vers
A Sátán Izráel ellen támadt, és felindította Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
2. vers
Azt mondta azért Dávid Jóábnak és a hadinép elöljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt Beérsebától Dánig, és hozzátok hozzám az eredményt, hadd tudjam meg a számukat.
3. vers
Akkor azt mondta Jóáb: Szaporítsa meg népét az Úr százannyira, mint amennyi most. Hát nem mindannyian a te szolgáid-e azok, uram, királyom? Miért kutatja ezt az én uram? Miért bűnhődjék hát ezért Izráel?
4. vers
De a király szava erősebb volt Jóábénál. Elment azért Jóáb, és bejárta egész Izráelt, azután visszatért Jeruzsálembe.
5. vers
Azután jelentette Dávidnak a nép számát. Egész Izráelben ezerszer ezer és százezer fegyverforgató férfi volt. Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverforgató férfi.
6. vers
Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjük, mert sehogy sem tetszett Jóábnak a király parancsa.
7. vers
De Istennek sem tetszett e dolog, ezért meg is verte Izráelt.
8. vers
Dávid akkor azt mondta Istennek: Igen vétkeztem azzal, hogy ezt műveltem. Most azért bocsásd meg szolgád vétkét, mert fölöttébb esztelenül cselekedtem!
9. vers
Akkor így szólt az Úr Gádhoz, Dávid látnokához:
10. vers
Menj el, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja az Úr: „Három dolgot tárok eléd, válassz magadnak közülük egyet, hogy azt cselekedjem veled.”
11. vers
Elment tehát Gád próféta Dávidhoz, és azt mondta neki: „Így szól az Úr: Válassz magadnak!
12. vers
Három esztendeig tartó éhínség legyen, vagy három hónapig dúljanak szorongatóid, és érjen utol ellenséged fegyvere, vagy az Úr fegyvere, a döghalál legyen három napig földeden, és az Úr angyala pusztítson Izráel egész határában? Azért fontold meg, mit feleljek annak, aki engem hozzád küldött.”
13. vers
Dávid ezt felelte Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe, mert igen nagy az ő irgalmassága, és ne essem emberek kezébe!
14. vers
Az Úr tehát dögvészt bocsátott Izráelre, és meghaltak Izráelből hetvenezren.
15. vers
Ezenkívül az Úr egy angyalt is bocsátott Jeruzsálemre, hogy pusztítsa el. De mikor ölni kezdte volna a népet, odatekintett az Úr, megkönyörült veszedelmükön, és azt mondta a pusztító angyalnak: Elég immár, vond vissza a kezed! Az Úr angyala ekkor a jebúszi Ornán szérűjénél állt.
16. vers
Akkor Dávid fölemelte szemét, és látta, hogy az Úr angyala ott áll a föld és az ég között, kivont karddal a kezében, amelyet Jeruzsálem ellen emelt föl. Ekkor Dávid és a vének is zsákruhába öltöztek, és arcra borultak.
17. vers
Dávid pedig ezt mondta Istennek: Hát nem én számláltattam-e meg a népet? Én vagyok, aki vétkeztem, és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? Ó, én Uram, Istenem, forduljon ellenem a kezed és az én házam népe ellen, de ne sújtsa a népedet ez a csapás.
18. vers
Akkor az Úr angyala szólt Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, menjen föl, és építsen oltárt az Úrnak a jebúszi Ornán szérűjén.
19. vers
Fölment tehát Dávid Gád beszéde szerint, amelyet az Úr nevében mondott.
20. vers
Amikor Ornán hátratekintett, és meglátta az angyalt, négy fiával együtt elrejtőzött. Ornán ugyanis éppen búzát csépelt.
21. vers
Amikor Dávid Ornánhoz érkezett, Ornán föltekintett, meglátta Dávidot, kiment a szérűről, és arccal a földre borult Dávid előtt.
22. vers
Dávid így szólt Ornánhoz: Add nekem ezt a szérűt, hogy oltárt építsek rajta az Úrnak. Valós árán add nekem, hogy megszűnjék ez a csapás a népen!
23. vers
Ornán azt felelte Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, királyom azt cselekedje vele, ami neki tetszik! Sőt az ökröket is odaadom égőáldozatul, és a cséplőszerszámokat tűzifának, a gabonát pedig ételáldozatul. Mindezt ajándékul adom.
24. vers
Dávid király azt mondta Ornánnak: Nem úgy, hanem teljes áron akarom megvenni tőled. Mert nem veszem el azt, ami a tied, az Úr számára, és nem akarok neki a máséból égőáldozatot áldozni.
25. vers
Így Dávid hatszáz aranysékelt adott Ornánnak a szérűért.
26. vers
És Dávid oltárt épített az Úrnak. Égő- és békeáldozatot mutatott be, és segítségül hívta az Urat, aki meghallgatta őt, és a mennyből tüzet bocsátott az égőáldozat oltárára.
27. vers
Az Úr parancsolt az angyalnak, és az visszatette kardját a hüvelyébe.
28. vers
Abban az időben ott áldozott Dávid, mivel látta, hogy az Úr meghallgatta őt a jebúszi Ornán szérűjén.
29. vers
Az Úr hajléka ugyanis, amelyet Mózes készített a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeón magaslatán volt.
30. vers
Dávid azonban nem mert fölmenni oda, az Isten színe elé, hogy tőle tudakozódjék, mert igen megrettent az Úr angyalának kardjától.
Könyvek
