26. fejezet
A kapuőrök rendje ez: a kórahiak közül Meselemjáhú, Kóré fia, aki Ászáf fiai közül való volt.
Meselemjáhú fiai közül Zekarjáhú az elsőszülött volt, Jedíaél a második, Zebadjáhú a harmadik és Jatniél a negyedik.
Élám az ötödik, Jehóhánán a hatodik, Eljehóénaj a hetedik.
Óbéd-Edóm fiai közül: Semajá volt az elsőszülött, Jehózábád a második, Jóáh a harmadik, Szákár a negyedik, Netanél az ötödik,
Ammiél a hatodik, Jisszákár a hetedik, Peulletaj a nyolcadik; mert Isten megáldotta őt.
Fiának, Semajának is születtek fiai, akik családjuk urai voltak, lévén erős vitézek.
Semajá fiai: Otni, Refáél, Óbéd, Elzábád, akinek a testvérei, Elihú és Szemakjáhú szintén igen erős férfiak voltak.
Ezek mindnyájan Óbéd-Edóm fiai közül valók. Mind ő maguk, mind fiaik és testvéreik derék férfiak voltak, alkalmasak a szolgálatra. Hatvanketten származtak Óbéd-Edómtól.
Meselemjáhú fiai és testvérei is mind a tizennyolcan erős férfiak voltak.
A Mérári fiai közül való Hószának is voltak fiai. Simri volt közülük az első, bár nem ő volt az elsőszülött, de az apja őt tette meg elsőnek.
Hilkijjáhú a második, Tebaljáhú a harmadik, Zekarjáhú a negyedik. Hószá fiai és testvérei összesen tizenhárman voltak.
Ezek között osztották el a kapuőrzés tisztségét a főemberek szerint, hogy az ő atyjukfiaival együtt vigyázzanak és szolgáljanak az Úr házában.
Kicsinyre és nagyra egyaránt sorsot vetettek családjaik szerint, mindegyik kapuhoz.
A keleti kapu őrzése sors szerint Selemjáhúra esett. Zekarjáhúra pedig, a fiára, aki bölcs tanácsadó volt, az északi kapu esett sors szerint.
Óbéd-Edómnak a déli kapu jutott, fiainak pedig a tárház.
Suppimnak és Hószának a nyugati kapu a Salleket-kapuval együtt a felmenő töltésen, egyik őrhely a másikkal szemben.
Keleten hat lévita volt, északon naponként négy, délen is naponként négy, a tárháznál pedig kettő-kettő.
A külső részen nyugaton négy volt a felmenő töltésen, kettő a csarnok mellett.
Ez volt a Kórah fiai és Mérári fiai közül való kapuőrök beosztása.
A léviták közül Ahijjá volt az Isten háza kincstárának és az Istennek szentelt kincsnek a felügyelője.
Ladán fiai, a gérsóni Ladán fiai, a gérsóni Ladán családfői voltak. Jehiéli
meg Jehiéli fiai: Zétám és testvére, Jóél, akik az Úr háza kincstárának felügyelői voltak.
Az Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél nemzetségéből valók is.
Sebuél pedig, Gérsómnak, Mózes fiának a leszármazottja volt a kincstárnokok felügyelőinek feje.
Atyjafiai pedig, akik Eliezertől származtak, ezek: fia, Rehabjáhú, az ő fia Jesajáhú, az ő fia Jórám, az ő fia Zikri, az ő fia Selómit.
Ez a Selómit és az ő testvérei voltak a felügyelői minden megszentelt kincsnek, amelyet Dávid király, a családfők, az ezredesek, a századosok és a hadsereg vezérei odaszenteltek Istennek;
a hadizsákmányt szentelték oda az Úr házának fenntartására.
Amit csak odaszentelt Sámuel próféta, Saul, Kís fia, Abnér, Nér fia és Jóáb, Cérújá fia; mindaz, amit bárki odaszentelt Istennek, Selómitnak és testvéreinek a gondjára volt bízva.
A jicháriak közül Kenanjáhút és fiait mint tiszttartókat és bírákat Izráel külső dolgaival bízták meg.
A hebróniak közül Hasabjáhúra és testvéreire, erre az ezerhétszáz erős férfira bízták Izráel népe között, a Jordán vizén túl, nyugat felé, hogy gondoskodjanak az Úr minden ügyéről és a király szolgálatáról.
A hebróniak közül Jerijjá volt az első. A hebróniak nemzetségeit és családjait megkeresték Dávid királyságának negyvenedik esztendejében, és bátor férfiakat találtak közöttük Jazér-Gileádban.
Atyjafiai erős férfiak voltak, kétezer-hétszáz családfő, akiket Dávid király felügyelővé tett a rúbenieken, a gádiakon és Manassé törzsének egyik felén az Istent és a királyt illető minden dologban.