chapter 11
Ezután az izráeliek mindnyájan Dávidhoz gyűltek Hebrónba, és azt mondták: Íme, mi a te csontod és a te tested vagyunk.
Ezelőtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, aki harcba vitted és visszahoztad Izráelt, és ezt mondta neked a te Urad, Istened: Te legelteted népemet, Izráelt, és te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme.
Elment tehát Izráel minden véne a királyhoz Hebrónba, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr előtt. És Izráel királyává kenték Dávidot, ahogyan az Úr kijelentette Sámuel által.
Akkor Dávid és egész Izráel elment Jeruzsálem alá. Ez Jebúsz, ahol a jebúsziak laktak.
Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Ide be nem jössz! Dávid azonban bevette Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.
Mert azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az elöljáró és vezér lesz! Mivel legelsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett elöljáróvá.
Azután ott lakott Dávid a várban, azért nevezték el azt Dávid városának.
És kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét, Jóáb pedig a város fönnmaradó részét.
És Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura.
Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik mellette voltak, akik erősen munkálkodtak vele az ő királyságáért egész Izráellel együtt, hogy királlyá válasszák őt Izráel fölött az Úr beszéde szerint.
Ezek voltak szám szerint a vitézei, akik körülötte voltak: Jásobám, Hakmóni fia, harminc fő elöljárója. Ő egy ízben, mikor fölemelte dárdáját, háromszáz embert sebesített meg vele.
Utána Eleázár, az ahóhi Dódó fia, a három hős egyike.
Ő volt Dáviddal Efesz-Dammimban, ahová összegyűltek harcolni a filiszteusok. Egy darab árpaföld volt ott. Amikor a nép elmenekült a filiszteusok elől,
ők megálltak ott, annak a darab földnek a közepén, megvédték azt, és megverték a filiszteusokat. Így szerzett nekik az Úr nagy szabadulást.
Máskor a harminc vezér közül hárman lementek Dávidhoz, a kősziklához, az Adullám barlangjába, a filiszteusok pedig a Refáim-völgyben ütöttek tábort.
Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok hada pedig Betlehemnél.
Dávid vizet kívánt, és így szólt: Ó, ki hozna nekem inni a Betlehem kapuja előtt való forrás vizéből?
Akkor keresztülvágták magukat hárman a filiszteusok táborán, és vizet merítettek a betlehemi forrásból, amely a kapu előtt volt, majd fölvitték, és odamentek vele Dávidhoz. De Dávid nem akart inni, hanem kiöntötte azt az Úrnak.
Ezt mondta: Az én Istenem őrizzen meg attól, hogy ezt cselekedjem. E férfiak vérét igyam-e meg, akik életüket halálra szánták? Mert ők ezt életük kockáztatásával hozták. És semmiképpen sem akart inni. Ezt cselekedte a három vitéz.
Abisaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak az elöljárója. Ő ragadott dárdát úgy, hogy háromszáz embert sebesített meg. Ő volt a leghíresebb a három közül.
A három közül a másik kettőnél híresebb volt, azért lett a parancsnokuk. De egymaga mégsem ért föl a hárommal.*
A kabceéli Benájá, Jójádá fia is vitéz férfiú volt, nagy dolgokat cselekedett. Ő vágta le Móáb két bajnokát, ő ment le a verembe, és ölte meg az oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
Ugyanő ölt meg egy öt könyök magas egyiptomi férfit, akinek lándzsája akkora volt, mint a szövőszék zugolyfája. Egy szál bottal szállt szembe vele, kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és saját lándzsájával átütötte.
Ezeket cselekedte Benájá, Jójádá fia, és ő is híres volt a három hős között.
Híres volt a harminc között, de azzal a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök parancsnokává tette.
A sereg vitézei pedig ezek:
Aszáél, Jóáb testvére,
Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
a haróri Sammót,
a pelóni Helec,
a tekóai Írá, Ikkés fia,
az anátóti Abiezer,
a húsái Szibbekaj,
az ahóhi Ílaj,
a netófái Mahraj,
a netófái Héled, Baaná fia,
a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia,
a pirátóni Benájá,
a nahalé-gaasi Húraj,
az arbai Abiél,
a baharúmi Azmávet,
a saalbóni Eljahbá,
a gizóni Hásém fiai,
a harári Jónátán, Ságé fia,
a harári Ahiám, Szákár fia,
Elifal, Úr fia,
a mekérai Héfer,
a pelóni Ahijjá,
a karmeli Hecró,
Naaraj, Ezbaj fia,
Jóél, Nátán testvére,
Mibhár, Hagri fia,
az ammóni Celek,
a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának fegyverhordozója,
a jeteri Írá,
a jeteri Gáréb,
a hettita Úriás,
Zábád, Ahlaj fia,
Adiná, a rúbeni Sizá fia, aki a rúbeniek elöljárója volt, és vele harmincan voltak.
Hánán, Maaká fia
és a mitnibeli Jósáfát,
az asterái Uzzijjá,
az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeiél,
Jedíaél, Simri fia és testvére, a tíci Jóhá,
a mahavimi Eliél,
Jeribaj és Jósajá, Elnáam fiai;
a móábi Jitmá,
Eliél, Óbéd és a mecóbájái Jaasziél.