Krónikák első könyve

chapter 17


Chapters:


verse #1

Mikor Dávid már a palotájában lakott, azt mondta egyszer Nátán prófétának: Íme, én cédrusfából készült palotában lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátorlapok alatt van.


verse #2

Akkor ezt mondta Dávidnak Nátán: Cselekedd meg, ami a szívedben van, mert Isten veled lesz!


verse #3

De azon az éjjelen Isten szava így szólt Nátánhoz:


verse #4

Menj el, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nekem házat lakásul,


verse #5

mert mindmáig nem laktam házban azóta, mióta Izráel fiait kihoztam, hanem egyik hajlékból a másikba mentem és sátorból sátorba.


verse #6

Amerre Izráel egész népével jártam, szóltam-e így egyszer is valakinek Izráel bírái közül, akiknek azt parancsoltam, hogy legeltessék népemet: Miért nem csináltatok nekem cédrusfából házat?


verse #7

Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak ki téged a juhok mellől a pásztorkunyhóból, hogy vezére légy népemnek, Izráelnek.


verse #8

És veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, minden ellenségedet elpusztítottam előled, sőt mindezen felül olyan nevet szereztem neked, amilyen csak a föld hatalmasainak van.


verse #9

Lakóhelyet is adtam népemnek, Izráelnek, és elültettem őt. Saját helyén lakik, nem mozdítják ki többé helyéből, nem fogják sanyargatni a gonoszok, mint azelőtt.


verse #10

Attól az időtől fogva, hogy megparancsoltam, hogy bírák legyenek népem, Izráel fölött, minden ellenségedet megaláztam. Azt is kijelentettem neked, hogy az Úr házat épít neked.


verse #11

Amikor betelnek életed napjai, hogy atyáidhoz térj pihenni, föltámasztom utánad ivadékodat, aki fiaid közül való lesz, és megerősítem országát.


verse #12

Ő épít nekem házat, és megerősítem trónját mindörökké.


verse #13

Atyja leszek neki, ő pedig fiam lesz, és irgalmasságomat nem vonom meg tőle, mint ahogy az előtted valótól megvontam.


verse #14

Hanem megerősítem őt az én házam és királyságom szolgálatában mindörökre, és trónja örökké erős lesz.


verse #15

Pontosan e beszédek és e látás szerint szólt Nátán Dávidnak.


verse #16

Akkor bement Dávid király, leült az Úr előtt, és ezt mondta: Ki vagyok én, ó, Uram Isten, s micsoda az én házam népe, hogy eddig eljuttattál engem?


verse #17

Sőt még ez is kevés volt előtted, ó, Istenem, hanem a jövendőre nézve is tettél ígéretet szolgád háza felől, és mint rangjában legföljebb levő embert, úgy tekintettél engem, Úr Isten!*


verse #18

Kérhetne-e Dávid, a te szolgád több megtiszteltetést tőled? Hiszen te jól ismered szolgádat!


verse #19

Ó, Uram, a te szolgádért és szíved szerint cselekedted mindezt a nagy dolgot, hogy kijelentetted mindezeket a csodálatos dolgokat.


verse #20

Ó, Uram, nincs senki hozzád fogható, és nincs nálad nagyobb Isten, egészen úgy, ahogy fülünkkel hallottuk.


verse #21

És van-e még egy olyan nemzet e földön, mint a te néped, Izráel, az egyetlen olyan nemzet a földön, amelyért elment Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népéül válassza, hogy nagy és félelmes nevet szerezz magadnak, kiűzve a pogányokat néped elől, amelyet megszabadítottál Egyiptomból?


verse #22

Így tetted Izráel népét a te népeddé örökre, és te, Uram, Istenük lettél.


verse #23

Most azért, Uram, az ígéretedet, amelyet szolgád és az ő háza felől adtál, erősítsd meg örökre, és cselekedj úgy, amint megmondtad.


verse #24

Maradjon meg és magasztaltassék föl a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura Izráel Istene; ő az Istene Izráelnek. És Dávidnak, a te szolgádnak háza pedig bizton megáll színed előtt.


verse #25

Minthogy te, Istenem, szolgád füle hallatára kijelentetted, hogy házat készítesz neki, ezért indult fel szolgád, hogy így könyörögjön előtted.


verse #26

Valóban, Uram, te vagy az Isten, és te ígérted szolgádnak ezt a jót.


verse #27

Most azért áldd meg kegyelmesen szolgád házát, hogy örökre színed előtt legyen. Mert ha te, Uram, megáldod, örökre áldott lesz.

Chapters:


Books