Jób könyve

chapter 6


Chapters:


Jób első válasza: Ártatlanul vádolják


verse #1

Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:


verse #2

Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!


verse #3

Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.


verse #4

Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.

Zsolt 38,3


verse #5

Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett?


verse #6

Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?


verse #7

Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.


verse #8

Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!


verse #9

Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!


verse #10

Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.


verse #11

Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?


verse #12

Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.


verse #13

Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?


verse #14

Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.


verse #15

Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik:


verse #16

előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük,


verse #17

majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.


verse #18

Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.


verse #19

Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek.


verse #20

De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek.


verse #21

Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek.


verse #22

Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem,


verse #23

hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?


verse #24

Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!


verse #25

Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?


verse #26

Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!


verse #27

Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!


verse #28

Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!


verse #29

Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam!


verse #30

Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?

Chapters:


Books