Jób könyve

chapter 17


Chapters:


verse #1

Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!


Jób barátai rosszindulatúak


verse #2

Bizony, gúnyolódásban van csak részem, gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem.


verse #3

Tedd meg, vállalj értem kezességet! Ki más kezeskednék értem?


verse #4

Mert szívükből eltávolítottad az értelmet, azért nem engeded fölülkerekedni őket.


verse #5

Mások előtt prédával dicsekszik, miközben elsorvadnak fiai:


verse #6

így tett példázattá az emberek előtt; olyan lettem, mint akit arcul köptek.


verse #7

Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.


verse #8

Elszörnyednek ezen a becsületesek, és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.


verse #9

De az igaz ragaszkodik a maga útjához, és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.


verse #10

De jöjjetek csak mindnyájan újra, úgysem találok bölcset köztetek!


Jób készül a halálra


verse #11

Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.


verse #12

Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni, mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.


verse #13

Ha abban kell reménykednem, hogy a holtak hazája a házam, a sötétségben vetettem meg az ágyam,


verse #14

ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek,


verse #15

hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?


verse #16

Velem száll le a holtak hazájába, ha majd együtt a porba hanyatlunk.

Chapters:


Books