Jób könyve

chapter 20


Chapters:


Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó


verse #1

Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:


verse #2

Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem,


verse #3

mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ.


verse #4

Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre,


verse #5

a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat?

Zsolt 37,35


verse #6

Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje,


verse #7

semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett?


verse #8

Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás.

Zsolt 73,19


verse #9

Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele.

Jób 7,10


verse #10

Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia.


verse #11

Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik.


verse #12

Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt,


verse #13

ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja,


verse #14

eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne.


verse #15

Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten.


verse #16

Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg,


verse #17

hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban.


verse #18

Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni.


verse #19

Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább.


verse #20

Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg.


verse #21

Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte.


verse #22

Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság.


verse #23

Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben.


verse #24

Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át.


verse #25

Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el.


verse #26

Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri.


verse #27

Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld.


verse #28

Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján.


verse #29

Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.

Chapters:


Books