Jób könyve

chapter 9


Chapters:


Jób második válasza: Istennek mindig igaza van


verse #1

Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:


verse #2

Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?

Zsolt 143,2; Ézs 45,9


verse #3

Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.


verse #4

Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni?


verse #5

Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.


verse #6

Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek.


verse #7

Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.


verse #8

Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.

Zsolt 104,2


verse #9

Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait.

Ám 5,8


verse #10

Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.


verse #11

Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.


verse #12

Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?


verse #13

Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is.


verse #14

Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene?


verse #15

Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.


verse #16

Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.


verse #17

Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.


verse #18

Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem.


verse #19

Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem?


verse #20

Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.


verse #21

Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.

Zsolt 73,13; Préd 9,2


verse #22

Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt.


verse #23

Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén.


verse #24

Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?


verse #25

Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.


verse #26

Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.


verse #27

Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,


verse #28

megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.


verse #29

Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?


verse #30

Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,

Jer 2,22


verse #31

akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.


verse #32

Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat!


verse #33

Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.


verse #34

Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,


verse #35

akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.

Chapters:


Books