Jób könyve
capítulo 9
Jób második válasza: Istennek mindig igaza van
verso 1
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
verso 3
Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
verso 4
Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni?
verso 5
Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.
verso 6
Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek.
verso 7
Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.
verso 9
Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait.
→
Ám 5,8
verso 10
Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
verso 11
Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.
verso 12
Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?
verso 13
Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is.
verso 14
Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene?
verso 15
Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
verso 16
Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
verso 17
Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.
verso 18
Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem.
verso 19
Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem?
verso 20
Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.
verso 22
Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt.
verso 23
Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén.
verso 24
Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?
verso 25
Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.
verso 26
Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
verso 27
Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,
verso 28
megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
verso 29
Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
verso 31
akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
verso 32
Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat!
verso 33
Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
verso 34
Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,
verso 35
akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.
Libros
