Pál levele a rómaiakhoz

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 1 → ⇥

verso 1

Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát,

→ Gal 1,15

verso 2

amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,

verso 3

az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott,

verso 4

a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk,

verso 5

általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet,

→ ApCsel 9,15

verso 6

akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai.

verso 7

Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

verso 8

Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.

verso 9

Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,

verso 10

mindenkor kérve imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.

verso 11

Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek,

verso 12

azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.

verso 13

Tudjátok meg, testvéreim: sokszor elhatároztam már, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy munkámnak némi gyümölcse lehessen közöttetek, amint a többi nép között is.

→ ApCsel 19,21

verso 14

Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.

verso 15

Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.

verso 16

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.

→ Mk 8,38; 1Kor 1,18

verso 17

Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”

→ Hab 2,4; Gal 3,11; Zsid 10,38

verso 18

Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen,

verso 19

mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.

verso 20

Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük,

→ 1Kor 1,21

verso 21

mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.

→ Ef 4,17

verso 22

Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek,

verso 23

és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával.

→ 5Móz 4,16

verso 24

Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.

verso 25

Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.

verso 26

Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel,

verso 27

ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.

verso 28

És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik.

verso 29

Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók,

verso 30

rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek,

verso 31

kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok.

verso 32

Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16