Pál levele a rómaiakhoz
1. fejezet
Címzés, üdvözlés
1. vers
Pál, Krisztus Jézus szolgája, elhívott apostol, akit Isten kiválasztott arra, hogy hirdesse evangéliumát,
→
Gal 1,15
2. vers
amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,
3. vers
az ő Fiáról, aki test szerint Dávid utódaitól származott,
4. vers
a szentség Lelke szerint pedig a halottak közül való feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult. Jézus Krisztus a mi Urunk,
5. vers
általa kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet,
→
ApCsel 9,15
6. vers
akik közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai.
7. vers
Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Pál hálaadása és útiterve
8. vers
Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.
9. vers
Mert Isten a tanúm, akit lelkemből szolgálok Fia evangéliumának hirdetésével, hogy szüntelenül megemlékezem rólatok,
10. vers
mindenkor kérve imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok.
11. vers
Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek,
12. vers
azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.
13. vers
Tudjátok meg, testvéreim: sokszor elhatároztam már, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy munkámnak némi gyümölcse lehessen közöttetek, amint a többi nép között is.
→
ApCsel 19,21
14. vers
Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok.
15. vers
Azért szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is, akik Rómában vagytok.
A levél tárgya
16. vers
Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.
→
Mk 8,38;
1Kor 1,18
17. vers
Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”
→
Hab 2,4;
Gal 3,11;
Zsid 10,38
Isten haragja minden emberen
18. vers
Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen,
19. vers
mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.
20. vers
Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük,
→
1Kor 1,21
21. vers
mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre.
→
Ef 4,17
22. vers
Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek,
23. vers
és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával.
→
5Móz 4,16
24. vers
Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.
25. vers
Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.
26. vers
Ezért kiszolgáltatta őket Isten gyalázatos szenvedélyeiknek: mert asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel,
27. vers
ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.
28. vers
És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik.
29. vers
Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók,
30. vers
rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek,
31. vers
kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok.
32. vers
Ezek ismerik ugyan Isten igazságos rendjét, amely szerint halálra méltók, akik ilyeneket tesznek; mégis nemcsak teszik ezeket a dolgokat, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket tesznek.
Könyvek
