Mózes első könyve
1. fejezet
A világ teremtése
4. vers
Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.
5. vers
És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap.
→
Zsolt 74,16
6. vers
Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket!
7. vers
Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt.
→
Péld 8,28
8. vers
Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.
9. vers
Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt.
→
Zsolt 104,6;
2Pt 3,5
10. vers
Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó.
→
Zsolt 95,5
11. vers
Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt.
12. vers
Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó.
13. vers
Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.
14. vers
Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket,
→
Zsolt 104,19;
Ézs 40,26
15. vers
és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt.
16. vers
Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat.
→
Zsolt 136,7;
Jer 31,35
17. vers
Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre,
18. vers
és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó.
19. vers
Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.
Az állatok teremtése
20. vers
Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt!
→
Jób 12,7
21. vers
És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó.
22. vers
Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön!
→
1Móz 8,17;
1Móz 9,2
23. vers
Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.
24. vers
Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt.
25. vers
Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó.
Az ember teremtése
26. vers
Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik.
→
1Móz 5,1;
Ef 4,24;
Kol 3,10;
1Kor 11,7;
Jak 3,9
28. vers
Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!
→
1Móz 9,1;
Zsolt 8,7;
Zsolt 115,16;
Jak 3,7
29. vers
Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek!
→
Zsolt 104,14
30. vers
Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt.
31. vers
És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.
→
Préd 3,11;
1Tim 4,4
Könyvek
