Mózes első könyve

33. fejezet

Fejezetek:

Ézsau kibékül Jákóbbal

Amikor Jákób föltekintett, látta, hogy már jön is Ézsau, és négyszáz férfi van vele. Ekkor szétosztotta a gyermekeket Lea, Ráhel és a két szolgálóleány mellé.

→ 1Móz 32,7

2. vers

Előreállította a szolgálóleányokat és gyermekeiket, mögéjük Leát és gyermekeit, ezek mögé Ráhelt és Józsefet.

3. vers

Ő maga előttük ment, és hétszer borult le a földre, amíg a bátyjához ért.

4. vers

Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak.

5. vers

Amikor Ézsau föltekintett, és meglátta az asszonyokat és gyermekeket, azt kérdezte: Kik ezek? Jákób így felelt: A gyermekek, akiket Isten adott kegyelméből a te szolgádnak.

→ Zsolt 127,3

6. vers

Majd odaléptek a szolgálók gyermekeikkel együtt, és leborultak.

7. vers

Odalépett Lea is gyermekeivel együtt, és leborultak. Végül odalépett József és Ráhel is, és ők is leborultak.

8. vers

Akkor ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész tábor, amellyel találkoztam? Ő ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát.

→ 1Móz 32,14

9. vers

Ézsau ezt mondta: Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied!

10. vers

De Jákób ezt mondta: Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Mert amikor megláttam arcodat, mintha Isten arcát láttam volna, olyan kedvesen fogadtál.

11. vers

Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem. És addig unszolta őt, amíg el nem fogadta.

12. vers

Akkor Ézsau ezt mondta: Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek!

13. vers

De Jákób így felelt neki: Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék, meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj.

14. vers

Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe.

15. vers

Ézsau ezt mondta: Hadd hagyjak nálad néhányat a velem levő emberek közül. De ő azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát?

16. vers

Így kelt útra Ézsau még aznap Széír felé.

17. vers

Jákób azonban Szukkót felé indult, és ott épített magának házat, jószágának pedig lombokból árnyékvetőt készített. Ezért hívják azt a helyet Szukkótnak.

18. vers

Így jutott el Jákób, Paddan-Arámból elindulva, épségben Sikem városáig, amely Kánaán földjén van. Tábort ütött a várossal szemben,

→ 1Móz 12,6

19. vers

és a mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert, megvette Hamórnak, Sikem apjának a fiaitól száz keszíta ezüstért.

→ Józs 24,32; Jn 4,5; ApCsel 7,16

20. vers

Majd felállított ott egy oltárt, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!